Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
34 104. szám. városi egzisztenciák számát. Gazdasági eredményei a szociális eredményeket, sajnos, nem közelítik meg, mert az egy család biztosított megélhetésének alapjául alkalmas önálló gazdaságok létesítésére csak kevés gondot fordított, nem mentesítette a mezőgazdasági munkapiacot az 1—2 holdas törpebirtokukból megélni úgysem tudó földmívelőktől és a szociális szempontok helyes szolgálatával nem kötötte össze a termelési érdekek előbbrevitelét. Bár a földreform eredményeképpen az addig meglehetősen mozdulatlan nagybirtok nagyobb területveszteséget szenvedett, mint azelőtt évtizedeken keresztül, még sem tudta megszüntetni azokat az aránytalanságokat, amelyek különösen nagybirtokaink elhelyezkedésében nyilvánulnak s amelyek főokozói annak, hogy birtokmegoszlási viszonyainkat a lezajlott fóldbirtokreform után sem tekinthetjük olyannak, amely népesedési, szociális és gazdasági érdekeinket is tekintve, megfelelő volna. Ennek jellemzésére elegendőnek tartok annyit megemlíteni, hogy a nagybirtokainknak 1934-ben 4,770.580 kataszteri holdat kitevő összterületéből összesen csak 1,052.617 kataszteri hold esik az 1000—3000 kataszteri holdig terjedő nagybirtokokra, míg az összterület 78%-a. 3,717.963 kataszteri hold a 3000 kataszteri holdon felüli nagybirtokok területéhez tartozik, amelyek nyilvánvalóan leginkább akadályozhatják egyes vidékeken az önálló kisbirtokok terjeszkedését. De nem érdektelen az a körülmény sem, hogy a 4,770.580 kataszteri holdnyi összterületből — az erdő területeket is figyelembe véve —- 2,234.176 kataszteri hold a Dunántúlon terül el s válik akadályozójává a kisbirtokok terjeszkedésének. Az elmondottakon kívül azonban rá kell mutatnunk arra a felette egészségtelen jelenségre is, hogy az 1935-ös üzemi statisztika szerint az 5 kataszteri holdon aluli törpeüzemek területe 1925-től 1935-ig közel 100%-os emelkedéssel majd 3 millió kataszteri holdra emelkedett. Ez előretörése során nemcsak a nagybirtokból, de a védeni kívánt kisbirtokból is több százezer kataszteri hold területet hódított el. Egy országot, amelynek 16,152.206 kataszteri holdnyi területéből az 5 kataszteri holdon aluli üzemek 2,975.540 kataszteri holdat, az 1000 kataszteri holdon felüliek pedig 3,578.652 kataszteri holdat foglalnak el, ahol tehát a terület 40 %-át e két kategória foglalja el, birtokpolitikai szempontból egyensúlyban lévőnek tekintem nem lehet. Á magyar birtokpolitikának vissza kell térnie arra az útra, amelyet a múlt század vége óta a közvéleményben is egyre erősbödő eszmeáramlat jelölt ki számára s ez az út nem más, mint a törekvés az önálló, életképes kisbirtokok számának a szaporítására. Az állam kötelessége gondoskodni arról, hogy a kisbirtokok térnyerését gátló okok megszűnjenek, de reá hárul a feladat, hogy gondoskodjék arról is, hogy az a strukturális változás, amelyet a kisbirtok erősebb térhódítása társadalmunk szerkezetében jelent, egyaránt szolgálja szociális biztonságunkat s gazdasági erősbödésünket. I. Az előterjesztett törvényjavaslat célja, hogy ott, ahol az közérdekből kívánatos, az önálló, életképes kisbirtokaink számát fokozatosan szaporítsa. Nem határidőhöz kötött újabb földreform kezdeményezését jelenti, hanem kellő pénzügyi megalapozással lehetővé kívánja termi egy állandóan ható, következetes birtokpolitikai tevékenység megindítását és fenntartását, amelynek egyetlen törekvése, hogy az ország népsűrűségének emelkedésével, iparának és közlekedésének a fejlődésével összhangban olyan birtokmegoszlást segítsen elő, amely a vezetésre hivatott nagy- és középbirtokokat az önálló kisbirtokok százezreivel hozza érdekközösségbe. Föltehető a kérdés, hogy a kormány az erőteljesebben folytatni kívánt birtokpolitikai tevékenység kezdő időpontjául miért választotta a jelenlegi időszakot,
