Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
104. szám. 107 Az első cselekmény, amelyet a javaslat elzárással büntethető kihágásnak nyilvánít, a földmívelésügyi miniszter által a mezőgazdasági ingatlanokon végezhető előkészítő munkálatok (19. §.) akadályozása, a második cselekmény átfogóbb jellegű, amennyiben bizonyos kedvezményben vagy ingatlanban részesítés végett valótlan adat, vagy hamis bizonyíték előterjesztését, illetőleg lényeges körülmény elhallgatását poenalizálja, végül a harmadik csupán pénzbüntetéssel büntetendő kihágási cselekmény a jogerősen megállapított kötelező gazdasági cselédlétszám csökkentése, illetőleg be nem tartása. A 100. §-hoz. A törvényjavaslatnak nagyszámú olyan rendelkezése van, amely telekkönyvi és más olyan bírói eljárásokról szól, amelyek a panasz folytán a kir. ítélőtábla előtt meginduló eljáráson kívül esnek. Ilyen rendelkezések foglaltatnak pl. a javaslat 21., 24., 25., 26., 30., 32., 35., 36., 42., 53., 54., 59., 60., 62. és 71. §-aiban. Mellőzhetetlen tehát, hogy az említett telekkönyvi és más bírói eljárások összefoglaló szabályozásban ne részesüljenek, amely szabályozás során vár különösen megoldásra az a kérdés, hogy milyen okiratok, vagy más bizonyítványok előterjesztésével kell az egyes telekkönyvi bejegyzések törvényben megszabott előfeltételeinek meglétét kimutatni. Az ilyen természetű eljárási szabályok rendeleti utalása a korábbi törvényekben is előfordult. Nem szólva az 1920 : XXXVI. törvénycikkel kapcsolatos telekkönyvi szabályokról, hasonló felhatalmazást tartalmaz a jelzálogjogról szóló 1927 : XXXV. t.-c. 114. §-a is. Nem halad tehát a javaslat járatlan utakon akkor, amikor ezúttal is az igaz ságügy minisztert hatalmazza fel a törvény végrehajtására szükséges telekkönyvi és más bírósági eljárási szabályok rendeleti megállapítására. A törvény általános végrehajtásának a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalásából, valamint a VI. fejezetben foglalt rendelkezésekből értelemszerűen folyik, hogy a javaslat az említett rendeleteknek a földmívelésügyi miniszterrel, illetőleg a pénzügyminiszterrel egyetértve való kibocsátását kívánja. A 101. §-hoz. A javaslat, amint arra az egyes rendelkezések ismertetése során ismételten rámutattam, igen széles körben nyújt a királyi ítélőtábla elbírálása alá eső panasz előterjesztésére módot a miniszter határozata ellen. A panaszjog kimerítése természetszerűleg már önmagában is az ítélőtábla előtti képviselt et és körében felmerülő költségekkel fogja a kincstárt megterhelni. Az egész javaslat céljának megvalósulását veszélyeztethetné azonban, ha mód nyílnék arra is, hogy az esetleg nagytömegben felmerülő panaszokkal kapcsolatos költségekben is marasztalható lenne a kincstár, illetőleg a telepítési alap. Ëppen ezért a javaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy az érdekeltek a nekik biztosított jogvédelemmel felmerülő költségeiket maguk viseljék és kizárja e költségekben a kincstár marasztalását. Ez a rendelkezés összhangban áll az 1931 :XX t.-c. 9. §-ának negyedik bekezdésével, amely a kartelbíróság előtt indított kereset esetére zárta ki a kereset közérdekű volta alapján a kincstár marasztalását. A 102. §-hoz. A javaslat záró §-a a szokásos életbeléptető és végrehajtásra felhatalmazó rendelkezéseket tartalmazza. Figyelemmel arra, hogy a javaslat hatálybalépését meg kell előznie a 3. §-ának (4) bekezdésében és 100. §-ában említett rendeletek kiadásának, e rendeletek kibocsátását pedig előreláthatóan beható tárgyalásoknak kell megelőznie, a javaslat a hatálybalépés napjának megállapítását a földmívelésügyi miniszter rendeletére bízza. Budapest, 1936. évi február hó 21. napján. Darányi Kálmán s. k., m, kir. földmívelésügyi miniszter. Felsőházi iromány. 1935—1940. III. icötet, 14
