Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.
Irományszámok - 1935-104
102 104. szám. állapítása vagy a kincstárra egyébként kedvezőtlenebb feltételek mellett lehet tovább juttatni, a kimozdított terhére kártérítési összeget állapíthat meg a földmívelésügyi miniszter és ezt az összeget a kimozdítottnak az általa befizetett tőketörlesztőrészletnek vagy az esetleges hasznos beruházások értékének elszámolása folytán visszajáró összegből levonhatja. A földmívelésügyi miniszternek a kimozdítás tárgyában a tőketörlesztés elszámolása, a hasznos beruházások értékének megállapítása és elszámolása, valamint a kártalanítási összeg levonása tárgyában hozott határozata ellen a javaslat — figyelemmel az eldöntött kérdések magánjogi jellegére — a 3. §. értelmében az ítélőtábla elbírálása alá tartozó panaszt enged. A 88. §-hoz. Gyakran előfordul, különösen a régi haszonbérleti szerződések meghosszabbításával kapcsolatban, hogy a haszonbérleti szerződést a szerződő felek jóval a haszonbérleti jogviszony kezdete előtt kötik meg és mutatják be a közigazgatási bizottság gazdasági albizottságához tudomásulvétel végett. Minthogy az 1920 : XXXVI. t.-c. 49. §-a értelmében a haszonbérleti szerződés tudomásulvétele kérdésében záros határidőn belül kell dönteni, az eddigi törvényes rendelkezések szerint az albizottság, illetve a földmívelésügyi miniszter kénytelen volt állást foglalni olyan haszonbérleti jogügyletek tudomásulvétele kérdésében is, amelyek csak évekkel később vették kezdetüket. A jelen §. rendelkezései ezt a visszás helyzetet szüntetik meg és lehetővé teszik, hogy a haszonbérleti szerződések tudomásulvétele során ne a szerződés bemutatásakor, hanem a haszonbérleti jogviszony kezdetekor fennálló földbirtokpolitikai helyzet mérlegelésével legyenek a vonatkozó határozatok meghozhatók. A 89. §-hoz. A földbirtokrendezés során közöslegelő céljára juttatott ingatlanok elvétele és az elvett vagy bármely más módon, pl. lemondás folytán megüresedett ingatlanok új abb juttatása tárgyában az 1931 : XXXV. t.-c. 2. §. 2. pontja értelmében eddig a minisztertanács határozott. A vonatkozó javaslatot a minisztertanácshoz a pénzügyminiszterrel egyetértően a földmívelésügyi miniszter terjesztette elő. A jelen §. a közöslegelő céljára juttatott ingatlanoknak a törvény által meghatározott esetekben való elvételét és az elvett vagy megüresedett ilyen ingatlanok újabb juttatását a földmívelésügyi miniszter hatáskörébe utalja, aki a pénzügyminiszterrel egyetértve jár el. Ennek a rendelkezésnek a célja az eljárás egyszerűsítése, gyorsítása és a minisztertanácsnak ilyen kisebb jelentőségű igazgatási teendőktől való mentesítése. Az 1928 : XLI. t.-c. 6. §-a szerint az ingatlan elidegenítésére vonatkozó jogügylet tudomásulvételét a földmívelésügyi miniszter megtagadhatja. Ezt a jogát a földmívelésügyi miniszter az 1928 : XLI. t.-c. 6. §-ának második és harmadik pontjában és az 1932 : V. törvénycikkben említett külön bizottság meghallgatása után gyakorolja. Eme, úgynevezett véleményező bizottság két tagját az országgyűlés felsőháza, két tagját az országgyűlés képviselőháza, két tagját pedig az Országos Mezőgazdasági Kamara saját tagjai közül választja. A §. (2) bekezdése a bizottság működésének megszüntetését tervezi s ennek folytán a jövőben a földmívelésügyi miniszter az elidegenítő jogügylet tudomásulvételének megtagadása felől az említett bizottság meghallgatása nélkül fog minden esetben határozni. Ezt a rendelkezést főként az indokolja, hogy a bizottsági tárgyalás az ügymenetet nehézkesebbé tette, holott az ingatlanforgalmi ügyek elintézése egyébként aránylag rövid időhöz van kötve. Tulajdonképpen ez a rendelkezés nem más^ mint az adminisztráció egyszerűsítése, mert már az 1928 : XLI. t.-c. 6. §-a is módot adott a földmívelésügyi miniszternek arra, hogy ha a bizottság megkeresésére nyolc napon belül véleményt nem nyilvánított, a bizottság véleményének hiányában is megtagadhatta a jogügyletet.
