Felsőházi irományok, 1935. III. kötet • 104-163., I. sz.

Irományszámok - 1935-104

104. szám. 89 belül az öröklés útján való, nem kívánatos széttagozódásnak állami visszavásárlási jog gyakorlása útján való megelőzése. Az említett intézkedések közül az első helyen említettet az 54. §. szabályozza, a vonatkozó rendelkezések mindenkivel szembeni érvényesülését elsősorban azzal biztosítva, hogy a javaslat értelmében alakuló birtokra annak különleges jogi természetét a telekkönyvben is feltüntetni rendeli. A különleges jogi természet feljegyzése a tulajdonnak a birtokszerző javára bekebelezésével egyidejűleg fog megtörténni és e feljegyzéstől kezdődő 32 éven át fog az elidegenítés és terhelés korlátozás érvényesülni. Ami az elidegenítés és terhelés korlátozását illeti, a javaslat nem kívánt a túlságosan merev hatályú elidegenítési és terhelési tilalom álláspontjára helyezkedni, mert ez a birtokszerzők hitelképességét olyan esetben is kizárná, amikor a hitel igénybevétele a javaslattal megvalósítani kívánt célok szempontjából is indokolt s ezenfelül a merev tilalom a javaslat célja szempontjából nem kifogásolható elidegenítő ügyleteknek is útját állná. Éppen ezért a javaslat mind az elidegenítést, mind a terhelést, mind a tulajdoni viszonyokban beálló egyéb változásokat csupán a földmívelésügyi miniszter engedélyétől teszi függővé. Előre látható, hogy az új kisbirtokon való egészséges gazdálkodás megindítása és különösen az új birtokos lakóházának felépítése érdekében gyakran lesz szükség már az első időkben is kölcsönök igénybevételére. Az ilyen építési és felszerelési kölcsönöket a javaslat annak gazdasági rendeltetésével összhangban [a vételárhátralékkal veszi egy tekintet alá és kimondja, hogy amennyiben a 32 évi határidő lejártakor a vételár vagy az említett kölcsönök még nincsenek kiegyenlítve, a 32 évi határidő ezek letörlesztésétől kezdődik. Az említett határidő megállapításában a javaslatot az a gondolat vezette, hogy az egy emberöltőnek kb. megfelelő 32 esztendei idő elegendő lesz arra, hogy a kezdeti terhektől immár mentesített és a család megélhetési alapjává vált birtok a családdal annyira összeforrjon, hogy annak megtartása érdekében kényszerítő intézkedéseket többé alkalmazni nem szükséges, de viszont azt is szem előtt tartotta a javaslat, hogy a célja nem lehet éppen azoknak időbeli korlátozás nélkül való gyámolítása, akiknek sikerül a rendelkezései révén birtokhoz jutni, hanem meg kell nyitni annak a lehetőségét, hogy amennyiben ezek jogutódaiban a birtokhoz való ragaszkodás nem fog eléggé élénken élni, helyükbe a birtok forgalomképességének teljes helyreállása révén más, talán alkalmasabb személyek lépjenek. A tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos földterületeknek kisbirtok alakjában való művelésre berendezkedése után ugyanannak a területnek nagyobb birtokká való összeolvadása nem szokott bekövetkezni. Feltehető tehát, hogy a 32 évi idő eltelte után ezeknek a kisbirtokoknak a forgalomba kerülése is azt fogja eredményezni, hogy az ilyen birtokok a kisbirtokos népréteghez tartozók kezén fognak maradni. A §. többi rendelkezései azokat az eseteket igyekeznek összefoglalni, amelyekben az elidegenítéshez, illetőleg a terheléshez nem lehet a földmívelésügyi miniszter engedélyét megkívánni. Ilyen engedélytől függővé nem tehető bejegyzések a köztartozások jelzálogi biztosítása, továbbá az öröklés következtében beálló változások bejegyzése abban az esetben, ha a földmívelésügyi miniszter nem kívánna az 58. §-ban neki biztosított beavatkozási joggal élni. Külön sorolja fel a javaslat az 1920 : XXXVI. t.-c. 72. §-ának harmadik bekezdésére figyelemmel azokat a követeléseket, amelyek biztosítására ugyan ügyleti jelzálogjogot csak a földmívelésügyi miniszter engedélyével lehet bejegyezni, végrehajtás útján azonban a jelzálogjog bejegyzése ilyen előzetes engedély nélkül is megtörtén-