Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.

Irományszámok - 1935-89

89. szám. 491 IV. VILLAMOSMÜVEK ÉS FOGYASZTOK JOGVISZONYÁNAK SZABÁLYOZÁSA ES TARIFAPOLITIKÁI KÉRDÉSEK. A törvény életbelépéséig a villamos energiaszolgáltatási feltételeket a villamosműveknek a községekkel kötött magánjogi szerződései, illetőleg a községek által alkotott szabályrendeletek állapították meg. E feltételek tekintetében tehát legtöbb esetben — bár a vállalatokkal kötött megállapodások keretei között — a községek szabályrendeletalkotási joga érvényesült. Ez a körülmény azt vonta maga után, hogy a feltételek az ország területén nem egységesek, sőt egyes helyeken egészen hiányos és divergens szabályok vannak érvényben. E téren tehát egységesítésre van szükség. A jogviszony szabályozása s vele együtt az egységesítés teszi majd lehetővé a fogyasztóközönség jobb kiszolgálását s egyben a sok vonatkozásban tapasztalt jogbizonytalanság megszűnését. E szabályozás során rendezni és egységesíteni kell, hogy pl. új létesítmények építésénél és bővítések végrehajtásánál a vülamosműveknek milyen eljárást kell követniök. Szabályozni kell, hogy mikor és milyen körülmények között kell a villamosműveknek berendezéseiket bővíteni s milyen körülmények között vannak pl. tartalékként való energiaszolgáltatásra kötelezve. Szabályozást igényelnek a fogyasztóberendezések használata, az energiaszolgáltatás beszüntetésének feltételei, a fogyasztás mérése, a fogyasztásmérők használata, karbantartása, javítása stb. Rendezni kell a villamosművek, vezetékek és a fogyasztóberendezések karbantartásának kérdéseit, a csatlakozóvezetékek tulajdonjogi helyzetét, építésének feltételeit, a számlázás, pénzbehajtás, átalány szolgál tatás feltételeit. A felsoroltakon kívül számos kisebb jelentőségű kérdés is igényel szabályozást, amelyek mind a jó energiaszolgáltatás előfeltételeit hivatottak megteremteni. A szabályozás az érvényben lévő magánjogi szerződések és községi szabályrendeletek kormányhatósági úton való megváltoztatását teszi szükségessé, erre tehát a törvényhozás felhatalmazására lesz szükség. Az egységesítésnek ki kell terjednie a tarifapolitikai kérdésekre is. E tekintetben a villamosműveket két csoportba kell osztani és pedig községi kezelésben levő villamosművekre és olyanokra, amelyek községekkel kötött magánjogi szerződések alapján működnek. A községi kezelésben levő villamosművek egységáraikat a községi háztartások igényeinek megfelelően állapítják meg. Ezek a villamosművek a községek vállalkozásai s jövedelmüket a háztartás szükségleteinek fedezésére fordítják. Lényegében véve ez a rendszer a burkolt adózás jellegével bír, mert a villamosművek jövedelme a községi háztartások olyan hiányainak pótlására szolgál, amelyeket egyébként pótadóval kellene fedezni. 62^