Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-60
32 60 szám. javasolt rendelkezés szerint nem egy, hanem hét évig fűződnek a 8. §-ban meghatározott hátrányos következmények. Ugyancsak új rendelkezés a javaslat 8. §-ának második bekezdésében foglalt az a szabály, amely szerint abban az esetben, ha az elítéltet a fegyelmi vétség szóbanlevő hátrányos következményeinek időtartama alatt újabb fegyelmi vét< ség miatt elítélik, az új fegyelmi vétség szóbanlevő hátrányos következményeinek időtartama nem folyik párhuzamosan a korábbi fegyelmi vétség hátrányos következményeinek időtartamával, hanem csak azon a napon veszi kezdetét, amelyen az előző fegyelmi büntetéshez fűződő jogkövetkezmény időtartama letelt. Ennek a rendelkezésnek .természetszerű indoka az, hogy az újabb fegyelmi vétség elkövetése kétségtelenül a hivatali kötelességek lazább felfogásának, a közszolgálat rendjéhez alkalmazkodás csökkent mértékű képességének vagy készségének tanújele. Nem volna tehát indokolt, hogy a fegyelmi vétségek egyrészét a törvény a fegyelmi vétség következményének viselése tekintetében kedvezőbb elbánásban részesítse. A javaslat 8. §-ában meghatározott következmények beállásának az ítélet jogerőre emelkedéséhez rögzített időpontja tekintetében felmerülhet az a megfontolás, hogy a jogkövetkezmények időtartama jelentékenyen hosszúra válik abban az esetben, ha a fegyelmi eljárás hosszabb ideig tart, figyelembevéve azt, hogy a számbajövő joghatályok a fegyelmi eljárás folyamán is bekövetkeznek (1893 : IV. t.-c. 5. §. ötödik bekezdés). Ennek ellenére nem volna indokolt és szükséges olyan rendelkezés, mely szerint a jogkövetkezmények időtartamát már az elsőfokú ítélet meghozatalától kellene számítani. A javasolt rendelkezés — súlyánál fogva — kell, hogy ösztönző hatást gyakoroljon a fegyelmi eljárás minél gyorsabb befejezésére ; a javaslat ezenfelül a fegyelmi eljárást olyan lényegesen megrövidíti, hogy ennek a felmerülhető kifogásnak a javaslat rendszerében nem lehet komoly gyakorlati alapja. > kV A javaslat szakít az 1871 : VIII. t.-c. 24. §-ának és az 1929~: XXX. t.-c, 92. §-ának szóhasználatával és a szóbanlevő jogkövetkezmények megjelölésére mellőzi az ebben a vonatkozásban nem kifejező és helytelen »erkölcsi hatály« kifejezés használatát ; helyette a fegyelmi büntetés közvetlen joghatályával szembeállításként — a »fegyelmi büntetés mellékkövetkezményei« kifejezést használja. A 9. §-hoz. Ennek a §-nak a rendelkezése azt az alapelvet fejezi ki, hogy a fegyelmi bíróság feladata véget ér a fegyelmi büntetés kiszabásával, míg annak végrehajtására a felügyeleti hatóság van hivatva. A 10. §-hoz. A 10. §. első bekezdése a pénzbírság kiszabása tekintetében tartalmaz irányelveket. Ez az irányítás megfelel az 1928 : X. t.-c. 6. §-ában foglalt annak a rendelkezésnek, amely a pénzbüntetés meghatározása iránt ad tájékoztatást és útmutatást. A 10. §. második bekezdése érdemben megfelel az 1871 : VIII. t.-c. 25. §-ában foglalt jogszabálynak, attól csak szövegében tér el. A pénzbírság felső határának meghatározása tekintetében e helyen is utalok a bírói szabad mérlegelés szerepe és jelentősége tekintetében a 7. §-nál előadottakra. Köztudomású, hogy a büntetési eszközök között éppen a pénzbüntetés az, amely a legnagyobb terjedelmű egyéniesítésre alkalmas ; éppen ezért a pénzbüntetés —• a javaslat rendszerében : pénzbírság —• mértékének megállapításában helyénvaló minél nagyobb szabadságot biztosítani a bírói mérlegelés számára.. Ez a megfontolás vezetett arra, hogy mellőzzem a pénzbírság felső határának megszabását a bírósági végrehajtóval, a szakértővel és a 4. §. rendelkezései alá eső többi személlyel szemben kiszabott pénzbírság tekintetében. Ezeknek a személyeknek a
