Felsőházi irományok, 1935. II. kötet • 60-103. sz.
Irományszámok - 1935-60
60. szám. 3 Pénzbírság. 10. §. A pénzbírság mértékének megállapításában figyelembe kell venni az elítélt vagyoni, kereseti és jövedelmi viszonyait is. Ha az elítélt rendszeres illetményekben részesül, a pénzbírság a havi fizetésnek négyszeresét nem haladhatja túl. 11. §. A fegyelmi eljárás során jogerős határozattal kiszabott pénzbírságot rendszerint az elítélt fizetéséből kell levonni. A levonás havi részletekben történik és a havonkint levont összeg a havi fizetés egyharmadát nem haladhatja meg. A levonás történhetik a fizetésnek egyébként le nem foglalható részéből is, de a fizetés felét az elítélt részére mindenesetre ki kell szolgáltatni. A pénzbírság megfizetésére a felügyeleti hatóság méltányos esetben halasztást adhat és a pénzbírságnak részletekben megfizetését is megengedheti. Hivatalvesztés. 12. §. A hivatalvesztésre ítélt elveszti hivatali állását (alkalmazását), címét, jellegét és mindennemű ellátási és egyéb oly igényét, amely szolgálata alapján az állam irányában őt magát és az utána ellátásra jogosultakat megillette volna. Elvesztett hivatali állásának (alkalmazásának) címét az elítélt vagy az utána állami ellátásra jogosultak akkor sem használhatják — még nyugdíjazásra utalással sem — ha a fegyelmi bíróság ítélete alapján ellátási igényük az állammal szemben részben fennmaradt (13. §.). Akit hivatalvesztésre ítéltek, azt a közszolgálat körében többé nem lehet alkalmazni. A 4. §-ban felsorolt személyekre kimondott hivatalvesztés csak az ott megjelölt alkalmazásra vonatkozik. Az előző bekezdésekben meghatározott hatály beáll akkor is, ha a jelen törvény hatálya alá tartozó személyt a büntető bíróság ítéli hivatalvesztésre vagy a viselt hivatal vagy állás elvesztésére. A büntető bíróság rendelkezését fegyelmi eljárás mellőzésével haladéktalanul végre kell hajtani. 13. §. A fegyelmi bíróság hivatalvesztés megállapítása esetében különös méltánylást érdemlő okból és ha ezt a vagyoni viszonyok is indokolják, kimondhatja, hogy az elítéltnek és az utána állami ellátásra jogosultaknak vagy csupán az utóbbiaknak ellátási igénye az állammal szemben részben — és pedig a fegyelmi bíróság ítéletében meghatározott mértékben — fennmarad. Az 1912 : VII. t.-c. 8. §-a hatályát veszti. 14. §. Ha a fegyelmi bíróság újrafelvét el folytán a hivatalvesztésre szóló korábbi ítéletet hatályon kívül helyezi, az eset körülményeinek figyelembevételével abban a kérdésben is határoz, hogy a korábbi ítélet alapján beszüntetett illetményeket egészen vagy részben ki kell-e adni, valamint hogy a fegyelmi eljárás alá vont személyt előbbi állásába vissza kell-e helyezni. Ha a fegyelmi bíróság újrafelvét el folytán az elítéltet felmentette s ennek következtében elrendelte az előbbi állásba visszahelyezését és a visszahelyezés nem volna lehetséges, az illetőt az államkincstár terhére rendelkezési állományba kell helyezni és egy éven belül rangjának és képesítésének megfelelő állásba kell elhelyezni ; ha pedig az ily állást nem fogadja el, szabályszerű elbánás alá kell vonni. Ezt a rendelkezést megfelelően alkalmazni kell abban az esetben is, ha a büntető bíróság ítéletének hivatalvesztésre, vagy a viselt hivatal vagy állás elvesztésére szóló rendelkezése újrafelvétel folytán hatályát veszti. Áthelyezés a közszolgálat erdeheben. 15. §. Ha a fegyelmi eljárás során megállapítást nyert, hogy a fegyelmi felelősség alá eső tényleges szolgálatban l*
