Felsőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-59. sz.
Irományszámok - 1935-36
36. szám. 287 Az egyezmény célja, amint az a bevezetésből is kitűnik, a nőkkel és a gyermekekkel űzött kereskedés elnyomásának hatásosabb biztosítása s evégből az egyezmény az 1904., 1910. és 1921. évi nemzetközi okmányokat újabb rendelkezésekkel egészíti ki és részben módosítja. Az 1. cikk értelmében büntetni kell azt, aki nagykorú asszonyt vagy leányt, bárha beleegyezésével is, más országban való kéjelgés céljára megkerít, magával visz vagy házi köréből eltávolít, még ha a bűncselekmény tényálladékának egyes elemei különböző országok területén valósultak is meg. Büntetni kell a kísérletet és — a törvényes korlátok között — az előkészületi cselekményt is. A cikk értelme szempontjából az »ország« kifejezés magában foglalja a szerződő államok tengerentúli területeit is. A 3. cikk szerint a szerződő államok kölcsönösen meg fogják egymásnak küldeni az ilyen bűncselekményekre vonatkozó ítéleteket s közölni fognak minden egyéb hasznos tájékoztatást is a bűntettes személyére, az elkövetés módjára és az ellene tett közigazgatási intézkedésekre vonatkozólag. A 4. cikk rendelkezései szerint az egyezmény értelmezése vagy alkalmazása körül felmerülő vitát választott bírói eljárás útján kell eldönteni. A törvényjavaslat 3. és 4. §-a tartalmazza a magyar büntető jogszabályok olyan módosítását, amelyet az egyezmény rendelkezései szükségessé tesznek. Az egyezmény 1. cikke értelmében ugyanis hatályos jogunk keretein túl azt is büntetni kell, aki azért, hogy mások szenvedélyeit kielégítse, nagykorú asszonyt vagy leányt, bárha beleegyezésével is, más országban való kéjelgés céljából megkerít, magával visz vagy házi köréből eltávolít. Avégett, hogy ebben a vonatkozásban eleget tegyünk az egyezményben vállalt kötelezettségnek, az 1908: XXXVI. t.-c. v (Bn) 45. §-ának 3. pontját kell módosítani olyan irányban, hogy a kerítés bűntetté minősüljön már akkor is, ha a tettes célja az, hogy a sértettet külföldre juttassa, habár a külföldre szállítást még meg sem kezdte. Fennálló jogunknak egyéb módosítására nincs szükség. így különösen nincs szükség a kerítés alaptényálladékának megváltoztatására, mert a Bn. 43. §-ában meghatározott tényálladék, vagyis annak cselekménye, aki mást nemi közösülés vagy fajtalanság céljára önérdekből más részére szándékosan megszerez vagy megszerezni törekszik, a szövegezés szerencsés általánosságánál fogva felöleli mindazokat az eseteket, amelyeket az egyezmény 1. cikke büntetéssel kíván sújtani. A kísérlet büntethetőségéről nem kell külön rendelkezni, nemcsak azért, mert a most említett alaptényálladék a kísérletet is magában foglalja, sőt még a kísérletig el sem jutott cselekvőséget is bünteti, hanem azért sem mert a Bn. 45. §-a 3. pontjának új szövege az egyezmény 1. cikkében meg,határózott cselekményt bűntetté minősíti, a bűntett kísérlete pedig a Btk. 65. §-ának második bekezdéséhez képest mindig büntetendő. A cselekménynek bűntetté minősítése következtében nem kell külön rendelkezni az előkészületi cselekmény büntethetőségéről sem, mert külön rendelkezés nélkül is büntetendővé válik az ily kerítés elkövetésére létrejött szövetség; az 1925 : XIX. t.-c. 2. §-ának utolsó bekezdése ugyanis így szól : »A Bn. 44., 45. és 46. §-ában meghatározott kerítés bűntettének elkövetésére létrejött szövetség, ha ahhoz a bűntett véghezvitelét célzó előkészületi cselekmény nem járult : egy évig terjedhető fogházzal, ha pedig ily előkészületi cselekményt is követtek el, 2 évig terjedhető fogházzal büntetendő.« Ezzel eleget tesz a javaslat az egyezmény 1. cikkében foglalt annak az elvnek, hogy az előkészületi cselekmény a törvényes korlátok között büntetendő. Az idézett törvényszakasz utolsó bekezdésén túlmenően nem szükséges büntetni a külföldre juttatást célzó kerítés előkészületi cselekményeit, mert az egyezmény ebben a tekintetben a belföldi
