Felsőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-59. sz.

Irományszámok - 1935-34

34. szám. :2m Az egyezmény két irányban intézkedik a légijáróművek lefoglalásának megakadályozása céljából : egyrészről általában megtiltja az olyan lefoglalást, amelyre megelőző ítélet vagy más határozat jogcímet nem ad (2. cikk) ; másrészről megfelelő biztosíték ellenében a légijárómű javára a lefoglalás alól mentességet biztosít akkor is, ha a lefoglalás bírói ítéleten vagy más határozaton alapulna (4. cikk). A bírói ítéletet vagy más határozatot megelőző lefoglalás alatt az egyezmény a német jogban »Arrest« és az »einstweilige Verfügung« néven ismert azokat az intézményeket tartotta szem előtt, amelyek a zárlat és biztosítási végrehajtás alakjai. Idetartozik az a visszatartási jog is, amelyet egyes államok törvényei a hitelezőnek a légijárómű járatójának beleegyezése nélkül megengednek. Az egyezményben biztosított lefoglalás alóli mentesség megilleti az állami szolgálatra rendelt légij ár ó műveket, beleértve a postai gépeket is, továbbá a nyilvános fuvarozási vállalatok valamely rendes vonalán valósággal üzemben levő légij ár ó műveket és a nélkülözhetetlen tartalékgépeket. Végül minden olyan légijáró művet is, amely díjazás ellenében személyeknek vagy dolgoknak szállítására indulásra készen áll, kivéve, ha az út céljára, vagy az út folyamán vállalt tartozásról van szó (3. cikk). A közlekedés és a forgalom zavartalanságát biztosító ilyen mentesség már régóta fennáll a vasúti szállító eszközök javára, újabban a hajókra nézve is. Nevezetesen a magyar jog szerint a vasúti üzem folytatásához szükséges mozdonyok, kocsik, hajók és gépek a vállalat tartozékai és külön bírói foglalás és végrehajtás alá nem vonhatók (1881 : LXI. t.-c. 26. §.). A külföldi vasutak üzleti eszközei a viszonosság feltételével szintén mentesek Magyarországon a lefoglalás alól (1886 : XXXII. t.-c.) ; hasonló mentességet biztosít a vasúti árufuvarozás, valamint a vasúti személy- és podgyászfuvarozás tárgyában 1924. évi október hó 23-án kelt két berni egyezmény (1928 : III. és IV. t.-c.) 55. §-a is. Az 1921. évi július hó 23-án kelt párisi nemzetközi egyezménnyel megállapított Duna-szabályzat (1923 : XIV. t.-c.) XXXI. cikke pedig a hajó feltartóztatását tiltja a bíróság által megállapított óvadék letétbe helyezése esetében. Az egyezmény a lefoglalási tilalommal külön nyomatékot is ad azzal, hogy jogtalan lefoglalás esetében a foglaltató köteles az ebből eredő kárt megtéríteni (6. cikk). Az egyezmény nem nyer alkalmazást azokra a biztosítási intézkedésekre, amelyeket csőd- és vámügyekben, valamint büntető vagy rendőri szabályok megsértése miatt foganatosítottak (7. cikk). A zárórendelkezések az egyezmény megerősítésére, hatálybalépésére, a csatlakozásokra és a felmondásra vonatkoznak (9—14. cikkek). A másik két légijogi egyezményhez hasonlóan ennek az egyezménynek rendelkezéseit is két év múlva újabb nemzetközi értekezleten át lehet vizsgálni. A törvényjavaslat 3. §-a értelmében az egyezmény területi hatályára vonatkozó adatokat az igazságügy miniszter fogja rendeleti úton közzétenni, a végrehajtáshoz szükséges részletes szabályok megalkotására pedig az igazságügyi és a kereskedelemügyi miniszter kap felhatalmazást, akiknek ügykörébe az egyezmény végrehajtása tartozik. Budapest, 1935. évi május hó 2. napján. Lázár Andor s. k., m, hir. igazságügyminiszter.