Felsőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-59. sz.
Irományszámok - 1935-33
33. szám. 245 A szóbanlévő egyezmény ugyan szerves kiegészítése a varsói egyezménynek, azonban rendszere a tárgyi felelősséget veszi alapul a kártérítési kötelezettség összegszerű korlátozásával és a kártérítési összegek fedezetének megfelelő biztosítása mellett. A magyar kormány az egyezményt elfogadhatónak tartotta és meghatalmazott képviselője 1933. évi december hó 18-án alá is írta. II. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az egyezmény rendelkezéseit a következőkben ismertetem. A 2. cikk szerint minden olyan kárt, amelyet repülésben levő légi járóművel a föld színén személyekben vagy dolgokban okoznak, meg kell téríteni, pusztán azért, mert a kár bekövetkezett és légijárómútől ered (tárgyi felelősség). Ezt a felelősséget csak a légijárómű személyzetéhez nem tartozó egyén elháríthatatlan cselekménye, továbbá a sértett személy hibája esetében és annak arányában lehet enyhíteni vagy kizárni. A 2. cikk a kártokozó cselekményeket a legtágabb keretben állapítja meg. A 4. cikk szerint a kártérítési felelősség a légijárómű járatóját terheli, kivéve azt az esetet (5. cikk), amikor valaki a légijáróművet a járató beleegyezése nélkül használja, amikor az okozott kárért ez a személy felelős, mégpedig a járatóval egyetemlegesen, ha az utóbbi nem tette meg a légijárómű jogtalan használatának megakadályozására alkalmas intézkedéseket. A kártérítési felelősség terjedelme a 8. és következő cikkek értelmében öszszegszerűen korlátozva van. Ez a korlátozás hosszas és beható viták tárgya volt. À felelősség korlátozása ugyanis valójában a légiforgalmi vállalatok életképességének és fejlődésének legfontosabb feltétele, mert a vállalatok jelenleg még csak a kormányok jelentős támogatása mellett tudnak boldogulni. Általános érdek tehát, hogy a közlekedésnek ez elől az új eszköze elől ne zárjuk el a fejlődés lehetőségét, a légiközlekedés ártatlan áldozatainak érdekeit pedig a kötelező biztosítás rendszere szolgálja, amit csakis a felelősség összegszeiű korlátozása tesz lehetővé. A felelősség korlátozását az egyezmény 8. és 9. cikke akként valósítja meg, hogy a járató minden balesetért olyan összeg erejéig felelős, amelyet a légijárómű teljes megterhelése mellett számított legnagyobb súlyának minden kilogrammja után 250 francia aranyfrank alapulvételével kell kiszámítani. A felelősségnek alsó határa 600.000 frank, felső határa pedig 2,000.000 frank. Ennek az összegnek egyharmad része a dolgokban, kétharmad része pedig a személyekben okozott kár megtérítésére szolgál, utóbbi esetben azonban a kártérítés egy-egy sértett személy után 200.000 frankot nem haladhat meg. Ha, több személy szenvedett kárt, a kártérítés címén járó teljes összeg pedig meghaladná ezeket a kereteket, úgy a kártérítési összegeket arányosan mérsékelni kell. A kártérítési felelősségnek összegszerű korlátozása megfelel a tengeri hajók tulajdonosainak felelősségére vonatkozó szabályoknak, amint azt az 1924. évi augusztus hó 25. napján Brüsszelben kelt egyezmény (1931 : IV. t.-c.) 1. cikke megállapítja. A légijárómű járatója azonban összegszerű korlátozás nélkül felelőssé válik abban az esetben, ha a károkozás körül őt vagy alkalmazottait súlyos gondatlanság terheli, vagy a károkozás szándékos, továbbá, ha nem nyújtott az egyezményben megállapított valamilyen biztosítékot vagy pedig a biztosíték az egyezményben 81*
