Felsőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-59. sz.
Irományszámok - 1935-15
136 15. szám. A3. §. a költségvetési mérleget foglalja magában és felhatalmazza a pénzügyminisztert arra, hogy a költségvetésben megállapított kiadásoknak azt a részét, amelyet a törvényjavaslat 2. §-ában megjelölt jövedelmek és bevételek nem fedeznek, hitelműveletek útján fedezhesse. E felhatalmazásnak az appropriációs törvénybe való felvétele megfelel a régi gyakorlatnak. A4. §. a tulajdonképpen való felhatalmazást, az appropriációt tartalmazza. E szakasz szövegezése megfelel az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló 1934: XIV. t.-c. 4. §-ának. Az 5. §-ban a hitelátruházás tilalmának általánosságban való hangsúlyozása mellett fel vannak sorolva a költségvetésnek azok a címei és rovatai, amelyek között a hitelátruházási tilalom alól kivételnek lehet helye. A törvényjavaslat rendelkezése szerint azonban a hitelátruházásokat a költségvetésnek itt. felsorolt rovatai között is csak a minisztertanács engedélyezheti a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával. A bizottság megállapítja, hogy a hitelátruházás gyakorlásának már az 1932/33. évi állami költségvetésről szóló 1932 : XIV. t.-c, 5. §-ában megállapított ez a módja mindenben megfelel a pénzügyi bizottság többízben kifejezett kívánságának és az 1932/33. évi állami költségvetésre vonatkozó 91. Fh. számú jelentésében a hitelátruházások kérdésében részletesen kifejtett álláspontjának. Ezúttal is megelégedéssel veszi tudomásul a pénzügyi bizottság a pénzügyminiszternek a törvényjavaslat indokolásában foglalt azt a kijelentését, hogy ezt az eljárást kívánja fenntartani a jövőre nézve is, ami mellett a hitelátruházások lehetősége a legszűkebb körre korlátoztatott. A 6. §. az 1934/35. évi állami költségvetésről szóló 1934 : XIT. t.-c. 6. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően ezúttal is kizárja annak lehetőségét, hogy a költségvetésben a kiadásokra megállapított összegek az 1935/36. költségvetési éven túl legyenek felhasználhatók. A 7. §. a törvény életbeléptetése és végrehajtása iránt r ntézkedik. | A törvényjavaslat indokolásához ezúttal is kimutatás van fűzve az állami ingatlanok elidegenítéséről. Az 1897 : XX. t.-c. 37. §-ának első bekezdése megkívánja ugyan az állami ingatlanok elidegenítéséhez a törvényhozás előzetes hozzájárulását, azonban az e téren követett gyakorlat lényegében megfelel a háború előtti időben követett gyakorlatnak ; a megtörtént elidegenítésekre vonatkozó szerződésekben a törvényhozás jóváhagyása rendszerint fenntartatott, ami a gazdasági forgalom biztonsága szempontjából igen helyes ; pusztán jogilag aggály enélkül sem forogna fenn, mert a törvényhozás a jóváhagyást külön szerződéses fenntartás hiányában is megtagadhatná. Kitűnik az előadottakból, hogy a költségvetési hiány az ennek a törvényjavaslatnak alapjául szolgáló költségvetésben nemcsak, hogy eltűntethető nem volt, de a múlt évi költségvetéshez képest 9*8 millió pengővel emelkedett, habár a bevételek 15*6 millió pengővel nagyobb összegben irányoztattak elő. Ez azt mutatja, hogy az állami kiadások és az ország teherbíró képessége közötti összhang még nem volt biztosítható. Részben azért, mert egyes állami intézmények és üzemek megszüntetésére, egyszerűsítésére, vagy leépítésére irányuló tervek szociális és egyéb megfontolásokra való tekintettel nem valósulhattak meg, másrészt pedig, mert a kormányzatnak a lakosság teherbíró képességének emelésére irányuló törekvései — főként a kedvezőtlen világgazdasági helyzet következtében — eddig nem érvényesülhettek megfelelő mértékben. Az ily módon előálló költségvetési hiányoknak kisebb részben a hazai pénzpiac igénybevétele útján való fedezése a magyar közgazdaság tőkéinek egy részét elvonja attól a természetes rendeltetésétől, hogy közvetlenül táplálja a magángazdasági életet. El kell
