Felsőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-59. sz.

Irományszámok - 1935-15

15. szám. 131 A bizottság megállapítja, hogy az állami kiadásoknak az előző évi költségvetésekben megnyilvánuló csökkenő irányzata ezúttal nem érvényesül, hanem a kiadások — az 1934/35. évi költségvetéshez viszonyítva — 2'2 %-kal emelkednek. Az alkalmazottak létszámának további apasztásából eredő megtakarítással szemben ugyanis emelkednek a nyugellátási díjak. A dologi kiadások terén továbbá a korábbi években végrehajtott erőteljes megtakarítások az idők folyamán bizonyos fokig a szükséglet emelése irányában is hatnak. A kiadások gyors csökkentése érdekében ugyanis minden halasztható kiadás a lehetőséghez képest mellőztetett. Ezeknek a kiadásoknak jelentékeny része azonban, ha néhány évig mellőzhető is volt, előbb-utóbb mégis csak felmerül. Az épületek tatarozásáról, a felszerelések pótlásáról és más hasonló, a szoros értelemben vett folyó kiadásokon túlmenő, de azért az állami intézmények létszükségleteihez tartozó kiadásokról gondoskodni kell. Növeli a szükségletet a korábbi évek költségvetési hiányával, valamint a beruházásokkal kapcsolatban felvett kölcsönök szolgálata, úgyszintén a gazdaadósságok rendezésével kapcsolatban vállalt adósság is. Megállapítja továbbá a bizottság, hogy a kiadások 2*2 %-os emelkedésével szemben a bevételek csak 1*4 %-kal emelkednek, minek következtében a költségvetési hiány is, és pedig a kiadások végösszegéhez viszonyítva 0*8 %-kal. Ezúttal is rá kell mutatnia azonban a bizottságnak arra a tényre, hogy a közszolgálati alkalmazottak és nyugdíjasok nagy részének a trianoni békeszerződés következtében levált területekről Magyarország területére történt átköltözködése folytán a költségvetési hiányt meghaladó összegre tehető az úgynevezett trianoni nyugdíj teher, amely a költségvetést terheli. A költségvetési előirányzat részleteit tekintve, megállapítható, hogy az állami közigazgatásnál a személyi kiadások az 1934/35. évi 255*8 millió P-vel szemben 1*2 millió P-vel 257 millió P-re emelkednek. A rendszeres állandó illetményeknek a létszámcsökkentések fokozatos végrehajtásával kapcsolatban érvényesülő csökkenését ugyanis nemcsak ellensúlyozza, de meghaladja a nem rendszeres illetményeknek •— közelebbről az élelmezési pénznek — az élelmiszerárak emelkedése folytán egyes helyeken való növekedése. A létszámapasztások következtében a tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszáma az 1934/35. évi előirányzattal szemben 762 fővel, a munkások létszáma pedig 144 fővel csökken. Végeredményben a személyi járandóságok aránya a közigazgatás összes kiadásainak keretében az 1924/25. évi 36*2%-kal és az 1934/35. évi 34*3%-kal szemben ezúttal 33*5%. A nyugellátások előirányzata az 1934/35. évi 138*9 millió P-vel* szemben emelkedett 2*2 millió P-vel és így most 141*1 millió P. A többlet oka az, hogy a nyugellátásban részesülők létszáma 2.075 főnyi emelkedést mutat. A nyugellátások összege — nem számítva ide a hadirokkantak és a hátramaradottaik ellátására szolgáló 17*7 millió P-t — 123*4 millió P, amivel"szemben a rendszeres állandó illetmények összege 223*9 millió P. Annak megállapítása mellett, hogy a rendszeres állandó illetményeknek nem mindegyike számítható be a nyugdíjazásnál, ezúttal is rámutat a pénzügyi bizottság arra, hogy a nyugdíjteher több mint 50%-át teszi a nyugdíjazásnál számításba vehető illetményeknek. Ez az aránylag nagy nyugdíjteher azonban, mint ezt a bizottság már többízben megállapította, elválaszthatatlan kísérője a létszámcsökkentéseknek, amelyek elkerülhetetlenül a nyugellátásban részesülők számának emelkedésére vezetnek, igen nagy részben pedig annak tulajdonítható, hogy nyugellátásban kellett részesíteni a levált területekről annak idején idemenekült közszolgálati alkalmazottakat és azok hátramaradottait is. Az 1924/25. évi költségvetésben a nyugellátások 12*8%-át tették * Ez az összeg az 1934/35. évi költségvetésben 138-5 millió P-vel szerepelt. A magyarázatot 1. a dologi kiadásokra vonatkozó jegyzetben a 132. lapon. Felsőitíázi iromány. 1935—1940. I. kötet. 17