Felsőházi irományok, 1935. I. kötet • 1-59. sz.

Irományszámok - 1935-1

1, szám. 1 1. szám. A Kormányzó Ur Ő Főméltóságának beszéde, mellyel az 1935. évi április hó 27-ére egybehívott 1935—1940-iki országgyűlést 1935. évi április hó 30-án az Országház kupolacsarnokában ünnepélyesen megnyitotta. A nemzet ősi erényeibe vetett bizalommal és hazafias örömmel üdvözlöm az országgyűlés tagjait ! Az országgyűlés tanácskozásai a nemzetközi helyzet igen mozgalmas és jelentőségteljes időszakában kezdődnek meg. A békeszerződések által teremtett politikai és gazdasági viszonyok nemhogy előre vitték volna az emberiséget az együttműködés és a fejlődés útján, de még jobban szétválasztották. Az egyoldalúan megállapított erőszakkal kikényszerített békeszerződéseket nem lehet észszerűen igazi békeszerződéseknek nevezni. A lelkek megnyugvása és békéje, a jólét nyugalma és a népek között a szeretet uralma csak akkor következhetik be, ha a nemzetek és különösen a nagyhatalmak végre elszánják magukat arra, hogy a megegyezéses béke útjára lépjenek. A közelmúlt világégés véres emlékeinek hatása alatt ki, gondolhat na ma komolyan háborúra és ki akarna újabb mérhetetlen katasztrófákat felidézni? Am a béke fenntartása, az igazi béke megvalósítása érdekében lehetővé kell tenni, hogy a népek egymást megbecsülve, kölcsönös megértésben és szeretetben éljenek egymás mellett, mint az igazságra alapított nemzetközi társadalomnak szabad és egyenjogú tagjai. A bizalmatlanság, nyugtalanság és visszavonás okozta általános gazdasági és szociális válság még mindig fennáll és — sajnos — még ma is lehetetlenné teszi hazánk számára, hogy minden erejével, a jövőt építő munkához fogjon. A társadalom, a nemzet s a kormány erőfeszítéseinek túlnyomó részét állandóan az az igyekezet tartja lekötve, hogy a nemzet hajóját, a veszélyes szirteket kikerülve, a hullámok fölött tudjuk tartani. Ez az igyekezetünk — hála a nemzet sorsa fölött őrködő Gondviselésnek és népünk ősi erényeinek — mindezideig sikerrel járt s bár a nemzeti társadalomnak súlyos szenvedéseket kell elviselnie, a világválság magyarországi kihatásaival szemben a nemzet mindezideig csorbíthatatlan ellenállóerőt tanúsított. Nemcsak, hogy megőrizte lelki egyensúlyát, fenntartotta a belső rendet, nyugalmat és a legsúlyosabb viszonyok közepette sem vesztette el a jobb jövőbe vetett hitét —• de a gazdasági és társadalmi nehézségek ellenére is meg tudta teremteni az eljövendő békés és termékeny kibontakozás előfeltételeit. PelsőWázi iromány. 1935—1940. I. kötet. . j