Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-292
518 292. szám. L'endossement ne doit pas nécessairement désigner le bénéficiaire ; il peut consister simplement dans la signature de l'endosseur (endossement en blanc) ». Un § 6 ainsi conçu est ajouté : « § 6. Le détenteur du duplicata d'une lettre de voiture à ordre est considéré comme porteur légitime s'il justifie de son droit par une suite ininterrompue d'endossements, même si le dernier endossement est en blanc. Les endossements biffés sont à cet égard réputés non écrits. Lorsqu'un endossement en blanc est suivi d'un autre endossement, le signataire de celui-ci est réputé avoir acquis le duplicata par l'endossement en blanc. Si une personne a été dépossédée du duplicata d'une lettre de voiture à ordre par quelque événement que ce soit, le porteur, justifiant de son droit de la manière indiquée à l'alinéa précédent, n'est tenu de se dessaisir du .duplicata de la lettre que s'il l'a acquis de mauvaise foi ou si, en l'acquérant, il a commis une faute lourde ». Un § 7 ainsi conçu est ajouté : « § 7. Le Chemin de fer est responsable de la concordance, au moment de la conclusion de contrat de transport, entre les indications et déclarations inscrites dans la lettre de voiture et celles qui sont inscrites dans le publicata correspondant ». Un § 8 ainsi conçu est ajouté : « § 8. Sur demande de l'expéditeur, le Chemin de fer est tenu de lui délivrer une quittance des montants que l'expéditeur a payés ». Un § 9 ainsi conçu est ajouté : « § 9. La transmission des droits sur la marchandise acceptée au transport par le Chemin de fer ne peut s'opérer que par transmission du duplicata de la lettre de voiture à ordre. A forgatmányban nem kell szükségképpen a forgatmányost megjelölni ; a forgatmány állhat egyszerűen a forgató névaláírásából — (üres forgatmány).« Üj 6. §-ként a következő vétetik fel: »6. §. Valamely átruházható fuvarlevélmásodpéldány felmutatóját jogszerű birtokosnak kell tekinteni, ha jogosultságát a forgatmányok meg nem szakított láncolatával igazolja, még ha az utolsó forgatmány üres forgatmány is. A törölt forgatmányokat ebben a tekintetben nem létezőknek kell tekinteni. Ha az üres forgatmány után még forgatmány következik, ez utóbbinak aláíróját olyannak kell tekinteni, mint aki a másodpéldányt az üres forgatmány útján szerezte meg. Ha valaki az átruházható fuvarlevélmásodpéldány birtokát bármimódon elvesztette, a felmutató, aki jogát az előző bekezdésben megjelölt módon igazolja, csak akkor köteles kezéből kiadni a fuvarlevélmásodpéldányt, ha azt rosszhiszeműen szerezte vagy, ha a megszerzéssel súlyos gondatlanságot követett el.« Üj 7. §-ként a következő vétetik fel: »7. §. A vasút felelős azért, hogy a fuvarozási szerződés megkötésének időpontjában a fuvarlevélbe írt adatok és nyilatkozatok egybehangzók legyenek a fuvarlevélmásodpéldányba írt megfelelő bejegyzésekkel. Üj 8. §-ként a következő vétetik fel: »8. §. A feladó kívánságára a vasút köteles neki nyugtát adni azokról az összegekről, amelyeket a feladó fizetett.« Üj 9. §-ként a következő vétetik fel: »9. §. A vasút által fuvarozásra átvett áru fölött való jogokat csakis a fuvarlevélmásodpéldány átruházása útján lehet átruházni.
