Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-286
286. szám. 39 Az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek eddigi szervezetét a törvényjavaslat általában fenntartja, csupán az intézet céljának hathatósabb biztosítása érdekében tart szükségesnek az eddigi jogállapothoz képest egynémely kiegészítő módosítást. Ilyen módosítás például a törvényjavaslat 10. §-ában olvasható az az intézkedés, amely szerint a jövőben az intézet önkormányzati jogait csak azok az ügyvédek fogják gyakorolhatni, akik az intézettel szemben fennálló kötelezettségeiknek is eleget tettek. Ez a 10. §. még azt is célozza, hogy az intézet önkormányzatára vonatkozó jogszabályok a kamarai képviseleti közgyűlés rendszerével összhangba hozassanak. A törvényjavaslatnak a felügyelőbizottságról szóló 13., az intézet tisztviselői karáról szóló 14. §-a abból kiindulva, hogy a gyakorlati életben igen könnyen és igen gyakran egyfelől az intézet, másfelől az egyes ügyvédi kamarák szembenálló felekként fognak szerepelni, azt az igen helyes és egészséges biztosítékot, összeférhetetlenséget állítják fel, hogy az intézetnek egyfelől és az egyes ügyvédi kamaráknak másfelől egymással szemben állható érdekeit ne ugyanazok a személyek képviseljék. Ennek az összeférhetetlenségnek kiküszöbölése érdekében tervezi a javaslat 13. §-ának 3. bekezdése, hogy : »A felügyelőbizottság tagjait az intézetnek oly tagjai közül kell választani, akik nem tagjai a közgyűlésnek vagy az igazgatóságnak.« Ugyanezt szolgálja az intézet tisztviselői karáról szóló 14. §. 2. bekezdésének második mondata, amely szerint : »Ügyvédi kamarai elnököt, elnökhelyettest és péntárost intézeti tisztviselővé választani nem lehet.« A már életbelépett kamarai képviseleti közgyűlés rendszerével való összhangot szolgálja a törvényjavaslat 14. §-ának 3. bekezdése, amely szerint a képviseleti közgyűlés rendszerére már áttért kamarák tagjai közül az intézet tisztviselőjévé csak olyan ügyvéd választható, aki a kamarai képviseleti közgyűlés tagjává is választható. Az intézet szolgáltatásai a törvényjavaslat szerint: a Tokkantsági ellátás, az öregségi ellátás, az özvegységi ellátás es az árvaellátás. Az öregségi ellátás tekintetében a súlyos gazdasági válság egyelőre sajnos csupán keretintézkedést tett lehetővé, amennyiben a törvényjavaslat 19. §-a szerint : »Öregségi ellátást az intézet csak akkor fizet, ha az igazságügyminiszter a kötelezettséget rendelettel élet belépteti.« Az özvegyi ellátás tekintetében a javaslat 20. §-a az eddigi jogállapothoz képest azt a változtatást tartalmazza, hogy : »Ha a házasságot a jelen törvény hatálybalépése után kötötték, nem jár Özvegyi ellátás annak az özvegynek, aki a házasság megkötésekor több mint 20 évvel volt fiatalabb férjénél és a férj a házasságkötéskor 50. életévét már betöltötte.« Ennek a mai súlyos gazdasági helyzet által indokolt intézkedésnek az a célja, hogy ilyen nagy korkülönbség mellett kötött házasságok esetén méltányosan csökkentse úgy a többi intézeti tagnak szolgáltatási terhét, mint az intézetnek kockázatát. Az árvaellátás tekintetében ilyen ellátás az elhalt tagnak törvényes, illetve törvényesített gyermekét illeti meg, a gyermek 18. életévének betöltéséig. Az árvaellátás összege az özvegyi ellátás összegével egyenlő. Több árvagyermek esetében az ellátási összeg valamennyit illeti, Ha több gyermek közül utóbb egy-
