Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-286
286. szám. 37 Az általános gazdasági válság, a törvényben biztosított 500.000 koronás államsegélynek elértéktelenedése folytán az igazságügy miniszter már az 1925. évi XX. t.-cikkben az aggkori ellátási összegek fizetésének felfüggesztésére kapott felhatalmazást. Már ez a kényszerű intézkedés is jelzi a szép reményekre jogosító intézménynek hanyatlását, amely intézmény fennállásának ötödik évében már 5,000.000 aranykoronát meghaladó tőkével, később 1916-ban már mintegy 7,000.000 koronát meghaladó tőkével rendelkezett. A hadikölcsönjegyzés hazafias kötelességéből az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézet is vagyonának nagy hányadával vette ki a maga részét. Gazdasági hanyatlásunkkal, pénzünk elértéktelenedésével együtt az intézet is mind lejjebb és lejjebb hanyatlik a lejtőn. A válságba került intézmény megmentése érdekében az évek során többrendbeli törvényes intézkedés történik. így az 1928 : XI. t.-c. 2. §-a az 1914 : LII. t.-cikkben biztosított, az infláció következtében elértéktelenedett 500.000 koronás államsegély helyébe a mindenkori költségvetési törvényben megszabandó segélyt biztosít az intézetnek. De még így sem engedte meg az államnak és az intézetnek súlyos anyagi helyzete az aggkori ellátásnak életbeléptetését. Ezért kellett évrőlévre a költségvetésben megszabott államsegélyt kényszerűségből az intézet céljainak sorrendjében egyelőre égetőbb célokra, munkaképtelenné vált ügyvédeknek, továbbá elhalt ügyvédek hozzátartozóinak ellátására fordítani, aminek engedélyezésére az igazságügyminiszter évről-évre törvényes felhatalmazást nyert és adott. Napról-napra nyilvánvalóbbá vált, hogy az intézet talpraállítását célzó eddigi törvényes intézkedések nem váltották be a hozzájuk fűzött várakozásokat. Az ügyvédi kar túlnyomó nagy többségének nagyfokú anyagi leromlása, általában az intézeti tagok fizetési készségének még az anyagi leromláson is túlmenő csökkenése, a tömegessé vált, évről-évre felduzzadó intézeti hátraléknak hatalmas összege katasztrófába sodorták az intézményt. Az intézmény fennmaradásának lehető biztosítása érdekében már az 1928. évi XI. t.-c. szükségesnek tartotta az intézeti járulékok fizetése elmulasztásának következményeit megszigorítani. Ugyanezt a célt szolgálja az ügyvédi rendtartás újabb módosításáról szóló 1934 : II. t.-c. 16. §-ának azon intézkedése, amely az említett okok következtében immár több mint 1,400.000 pengőre felszaporodott intézeti tagdíjhátraléknak 5 év alatti kamatmentes részletekben való törlesztését teszi lehetővé. Az 1934 : II. t.-cikknek 16. § ~a, ez a bölcs és méltányos intézkedés súlyos és nyomasztó hátraléknak a gondját vette le az ügyvédek vállairól. De a m. kir. igazságügyminiszter ezzel még nem áll meg az ő felügyeleti jogkörébe tartozó Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetről való gondoskodás útján. Időszerűnek és szükségesnek mutatkozott a válságba jutott intézménynek további, lehető gyökeres rendezése. Ezt a célt kívánja szolgálni a tárgyalás alatt álló törvényjavaslat. A törvényjavaslat is fenntartja a mai jogállapotnak kiindulópontját, amelynek alapján minden ügyvéd, a Kamara lajstromába történt bejegyzésével egyidejűleg kötelezőleg tagjává válik az Országos Ügyvédi Gyám- és Nyugdíjintézetnek és köteles az intézet fenntartásához szükséges járulékokat megfizetni. Az intézeti célok megvalósításához szolgáló pénzügyi konstrukció tekintetében a törvényjavaslat annyiban kíván szakítani az eddigi és az idők rendjén célszerűtlennek, túlmerevnek bizonyult úgynevezett várományfedezeti-rendszerrel, amenynyiben az intézet autonom hatáskörébe utalja annak eldöntését, hogy az intézet milyen pénzügyi terv mellett foglaljon állást.
