Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-284

284. szám. 19 36. §. Ha az intézeti tag tagsága kez­detén az Intézettel szemben írásban ki­jelenti, hogy az ellátásról saját szemé­lyére lemond s azt csak házastársa és gyermekei részére kívánja biztosítani, az utóbbiakat a rendes ellátási össze­gen felül az alapszabályokban megálla­pítandó táblázatban kitüntetett több­let is megilleti. Az intézeti tag az előbbi bekezdés­ben említett nyilatkozatot tagsága alatt utóbb is megteheti, de ebben az eset­ben a többlet tekintetében a 20., ille­tőleg 21. §-ában megszabott öt év az utólagos nyilatkozat időpontjától szá­mít és az ellátási többlet nagysága te­kintetében a táblázat alkalmazásánál az intézeti tagnak az az életkora irány­adó, amelyben ő az utólagos nyilatko­zat időpontjában volt. Ha a tag a le­mondási nyilatkozatot az 1925. évi ja­nuár hó 1. napja előtt tette, a jelen törvény életbelépése után megnyíló igények tekintetében az intézeti tag­nak az 1925. évi január hó 1. napján betöltött életkora irányadó. Megkez­dett életév egésznek számít. A nyilatkozat hatályát veszti azzal, ha a nyilatkozattal kedvezményes helyzetbe jutott házastárs meghalt és ellátásra jogosult gyermekek nincse­nek. Ebben az esetben azonban a nyi­latkozat hatályvesztésétől új várako­zási idő kezdődik és az ellátási összeg nagysága szempontjából a hatály vesz­téskori életkor irányadó. Ha azonban a tag a lemondás hatálybanléte idejére a táblázatban meghatározandó kocká­zati díjat a hatály vesztéstől számított hat hónap alatt pótlólag megfizeti, ezzel jogai az ellátásra úgy élednek fel, mintha le sem mondott volna. Az olyan intézeti tag, aki az 1925. év előtt mondott le saját személyére az ellátásáról, ezt a nyilatkozatát az 1935. év végéig visszavonhatja akkor is, ha az előbbi bekezdésben említett feltétel nincs meg ; az előbbi bekezdés­nek a várakozási idő kezdetére, az el­látási összeg nagysága szempontjából irányadó életkor számítására s a koc­kázati díj pótlólagos megfizetésére vo­natkozó rendelkezéseit ebben az eset­ben is alkalmazni kell. 27. §. Az intézeti tag az ellátási ösz­szegek többszörösét is biztosíthatja magának, a 20. §. szerint jogosult nő­nek, valamint gyermekeinek. A több­szörözés szabályait az alapszabályok állapítják meg. Az Öregségi ellátást nem lehet több­szörözni. Vegyes rendelkezések. 28. §. Az Intézet meglevő alapsza­bályait a közgyűlés változtathatja meg és egészítheti ki. Az alapszabályok határozzák meg különösen 1. az évi intézeti járulék összegét ; 2. az ellátás mértékét összegszerűen meghatározó táblázatot ; 3. az igazgatóság, továbbá a titkár, az ügyész, a pénztáros és az ellenőr ha­táskörét ; 4. a 27. §-ban meghatározott több­szörözés szabályait ; 5. a törvényt kiegészítő szabályokat. Az alapszabályok a törvénnyel nem ellenkezhetnek. Érvényességükhöz az igazságügy miniszter jóváhagyása szük­séges. 29. §. Az Öregségi ellátás (19. §.) terheinek fedezésére az állam az Inté­zetnek évi segélyt ad, amelynek össze­gét az állami költségvetésről szóló tör­vény határozza meg. Az évi segélyt négy egyenlő negyedévi részletben kell fizetni és az igazságügyi tárca terhére kell elszámolni. Az igaz ságügy miniszter az Intézet kérelmére megengedheti, hogy az inté­zet az első bekezdés alapján folyósí­tandó évi segélyt átmenetileg az öz­vegyi, az árva- és a rokkantsági ellá­tás kiegészítésére fordíthassa. 30. §. Az Intézet az igazságügy­miniszter főfelügyelete alatt áll. A főfelügyeletre az ügyvédi kama­rák felügyeletére vonatkozó szabályo­kat kell megfelelően alkalmazni. 3.

Next

/
Thumbnails
Contents