Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
160 287. szám. sorolja fel, amelyek a törvény hatálybalépéséig voltak lehetségesek, az 1. pont pedig azt a módot, amely a törvény hatálybalépése után lesz majd lehetséges. Az 1879 : XXXI. törvénycikk az erdőőrzés — helyesebben erdőgazdasági segédszolgálat — ellátásához szükséges szakképesítés megszerzése tekintetében nem kíván szakiskola végzést, hanem csak egy egyszerű erdőőri szakvizsga letételét követeli meg. A törvény hatálybalépése után azonban az erőteljesen megindult erdőgazdasági tevékenység következtében előállott szükség mihamar arra késztette a földmívelésügyi kormányzatot, hogy megfelelő iskolákat állítson fel az erdőgazdasági segédszolgálat ellátásához szükséges erdészeti altisztek (erdőőrök) megfelelőbb és tökéletesebb kiképzésére. így állíttatott fel 1883-ban a szeged-királyhalmai, 1885-ben a temesvár-va dászerdői, 1886-ban a liptóújvári és 1893-ban a görgényszentimrei m. kir. erdőőri szakiskola. A szakiskolákon a kiképzési idő két évre terjedt s a kiképzés legfőképpen gyakorlati volt. Az iskola elvégzése után tették le a tanulók az erdőtörvényben megszabott erdőőri szakvizsgát s ezzel szerezték meg az erdőőri alkalmazáshoz megkövetelt képesítést. 1908-ban a vadászerdői erdőőri szakiskolán egyéves továbbképző tanfolyam is nyittatott az erdőőri szakiskolát végzettekből jelentkezők számára abból a célból, hogy az erdőgazdasági segédszolgálat terén kiterjedtebb ismereteket és teljesebb gyakorlatot szerezhessenek, nemkülönben hogy kisebb erdőbirtokok önálló kezelésére is képesítse őket. Az ország megcsonkítása után az erdészeti alsófokú szakoktatás teljesen újból rendeztetett. A megmaradt kírályhalmi erdőőri szakiskola, továbbá a Vadászerdőről menekült és előbb Tatán, majd Esztergomban elhelyezett erdőőri szakiskola 1920-ban egyéves tanfolyamú erdőőri és vadőri iskolává szerveztetett át. Ez a két iskola ma is működik és céljuk, hogy az erdőgazdaságok számára olyan szakembereket neveljenek, akik az erdővédelmi, vadőri, vadtenyésztési és vadászati feladatok ellátására kellő ismerettel és gyakorlati jártassággal birnak. Az iskolát végzettek törvényes képesítésüket szintén az erdőtörvényben megszabott erdőőri szakvizsga letételével szerzik meg. Az 1920. évi átszervezéssel egyidejűleg Esztergomban külön erdőgazdasági szakiskola is állíttatott fel arra a célra, hogy az erdőgazdasági segédszolgálat ellátására és kisebb erdőgazdaságokban az erdőkezelési feladatoknak az ellátására alkalmas szakembereket neveljen. Minthogy ennek a szakiskolának a rendeltetése az erdőgazdaságok igényeivel nincsen összhangban, működése 1930 óta szünetel. A történelmi határaink fennállása idején működött erdőőri szakiskolák rendeltetésüknek elsőrangúan megfeleltek és az erdőgazdasági segédszolgálat számára jól képzett szakembereket neveltek. A mai erdőőri és vadőri iskolák már kevésbbé megfelelők, mert a kiképzési idő igen rövid s e miatt csak hézagos képzettséget nyújthat. Minthogy az erdőgazdaságok fejlődésének és jövedelmezőségének legnagyobb biztosítéka az, ha az erdőgazdaságot irányítók és a munkálatok végrehajtását vezetők a szükséges szakismereteknek és gyakorlati jártasságnak teljes mértékben birtokában vannak, nagy súlyt kell vetnünk arra, hogy az erdőgazdasági segédszolgálat ellátásához szükséges szakerők kiképzéséről a régi erdőőri szakiskolákhoz hasonló, kétéves tanfolyamú szakiskolák felállításával gondoskodjunk s hogy a megkövetelhető törvényes képesítést is ilyen szakiskola elvégzéséhez kössük. A képesítésnek egyszerű vizsga leltételével való megszerzési lehetőségét jövőben ki kell küszöbölni, mert a szakismeretek megszerzésének ez a módja a kor igényeit ma már ki nem elégíti. Az erdőgazdasági segédszolgálatra való alkalmazhatóságot a 48. §-ban ki kellett terjeszteni azokra is, akik szakképzettségüket nem szakiskola végzésével,
