Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.
Irományszámok - 1931-287
287. szám. 153 nek sikerül a különböző termőhelyekről származó famagvak tenyészeti igényeit pontosan megállapítani, lehetőséget ad arra, hogy a földmívelésügyi miniszter a faállományok nemesítése érdekében az erdősítési anyag helyes megválasztására irányító befolyást gyakorolhasson. Mindezek a tervezett intézkedések a mellett, hogy a közérdekű kívánalmakat kielégítik, teljes mértékben az erdőtulajdonos érdekeit is szolgálják. Meg kell jegyeznem, hogy a mezőgazdasági termények, termékek és cikkek hamisításának tilalmazásáról szóló 1895 : XLVI. törvénycikk hatálya a végrehajtási rendelet szerint az erdei famagvakra is kiterjed. Mivel azonban ennek a törvénynek .a rendelkezései az erdőgazdasági érdekeket teljes jnértékben ki nem elégítik, szükséges volt, hogy a kérdést ez a javaslat megfelelően szabályozza. A 25—29. §-okhoz. Az 1879 : XXXI. t.-cikknek az erdőégések elhárítására irányuló tüzrendészeti intézkedései az életben igen jól beváltak és hatásosaknak bizonyultak, miértis azokat, bár némi módosítással és kiegészítéssel, a javaslat is átvette. Az idézett törvénycikk szerint erdőőrök, favágók, kőfejtők és pásztorok munkaterületükön engedély nélkül is rakhatnak tüzet. A javaslat ezt mellőzte, mert arra az elvi alapra helyezkedik, hogy a tűzrakást, mint veszélyes műveletet minden körülmények között az erdőtulajdonos engedélyezéséhez kell kötni egyfelől, mert a tűzrakás által az ő vagyona van kockáztatva, másfelől, mert a tüzeléshez szükséges faanyagot rendszerint szintén az ő erdejéből szerzik. A javaslat új rendelkezésképpen erdőben vagy annak közelében égő gyufának, szivarnak, szivarkának vagy más égő vagy tűzveszélyes tárgynak eldobását, valamint kellően nem védett, tűzveszélyes világítóeszköz használatát szigorúan tiltja, mert tapasztalat szerint az erdőégések igen nagy részét az ilyen tárgyakkal való gondatlan bánásmód okozza. A 30. §-hoz. Ez a rendelkezés lényegben megegyezik az 1879 : XXXI. t.-c. 115. §-ával ; eltérés csak abban van, hogy míg az idézett törvény az intézkedési jogot a belügyminiszter hatáskörébe utalja, addig a javaslat az erdőrendészeti hatóságot jogosítja fel az intézkedésre, mert a több évtizedes gyakorlatban alig volt eset arra, hogy a belügyminiszter az erdőrendészeti hatóságnak a kivételes intézkedések alkalmazása érdekében tett javaslatát indokolatlannak találta volna, teljes megnyugvással lehet tehát jövőre nézve az intézkedési jogot az erdőrendészeti hatóság kizárólagos hatáskörébe adni. IV, Fejezet. Az erdőgazdasági üzemtervek. A törvényjavaslat a kötelező üzemtervszerinti gazdálkodás általános kiterjesztésével kívánja az erdők fenntartását és az okszerű gazdálkodást hatályosan biztosítani. Az erre vonatkozó rendelkezéseket ez a fejezet foglalja össze. A rendelkezések legnagyobb része megfelel azoknak a szabályoknak, amelyek a korlátolt forgalmú erdők üzemtervei tekintetében az 1879 : XXXI. t.-c. alapján már ma is érvényben vannak. A 31. §-7ioz. Ez a rendelkezés az üzemtervszerű kezelés általánosításának folyománya és így indokolásra nem szorul. A 32. §-hoz. A magánerdők üzemterveinek elkészítését 300 kat. hold területhatárig a 33. §. az állam feladatává teszi. Ennek a szakasznak a rendelkezései az államnak ebbeli munkáját kívánják megkönnyíteni. A 33. §-hoz. Minthogy a korlátlan forgalmú kisebb magánerdőknél az üzemterv elsősorban és legfőképpen a közérdeket szolgálja, teljesen indokolt, hogy 20.
