Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

146 287. szám. A tervezett rendelkezés szerint a törvényjavaslat hatálya alá esnek elsősorbari azok a földrészletek, amelyeket a földadókataszter vagy az erdők törzskönyve már jelenleg is mint erdőket tart nyilván (1. pont), továbbá azok, amelyek az említett nyilvántartó könyvekben még nincsenek ugyan erdőként feltüntetve, de a valóságban erdők (2. pont), végül azok a területek, amelyeket hatóság törvényes rendelkezések alapján (pl. erdőcsere esetében vagy ennek a javaslatnak a IV. címe, az 1923 : XIX. t.-c,. az 1929 : XVI. t.-c. vagy más jogszabály alapján) beerdősítésre kijelölt vagy ezentúl kijelöl (3. pont). A 2. pont felvételével a javaslat módot akar nyújtani arra, hogy a törvény hatálya alól ki ne essék olyan terület, amelynek erdő jellege kétségtelen ugyan, de amely az erdőként törzskönyvezést vagy a földadókataszterben erdőként nyilvántartást elnézésből vagy más okból elkerülte. Meg kell jegyeznem, hogy e §. alapján az 1913 : X. törvénycikk hatálya alá eső közös legelők és közlegelők megfelelő részei is a törvény hatálya alá kerülnek, ez azonban legelőgazdasági érdekből szükséges is. Köztudomású ugyanis, hogy a megfelelően befásult legelők fűszolgáltatása 30—40 százalékkal magasabb, mint a fátlan legelőké, fontos legelőgazdasági érdek tehát, hogy a legelők faállományának fenntartására gondot fordítsunk és arra törekedjünk, hogy a faállomány kihasználását és felújítását is mindenkor teljes szakszerűséggel hajtsák végre. Mindezt természetesen csak úgy biztosíthatjuk, ha ezeket a területrészeket ebből a célból a törvény hatálya alá vonva az államerdészeti szervezet felügyelete és irányítása alá helyezzük. Felmerülhet annak a szüksége is, hogy a legelők egyes területrészeit legelőgazdasági érdekből be kell fásítani ; ilyen esetben szintén fontos, hogy a fásítást szakközegek irányítása mellett teljes szakszerűséggel hajtsák végre és az ilyen fásításra is kiterjedjenek azok a kedvezmények, amelyeket a javaslat minden más közérdekű erdőtelepítésre biztosít. Meg kell jegyeznem, hogy az említett legelőterületeknek a törvény hatálya alá vonása tulajdonosaikra semmiféle hátránnyal vagy anyagi megterheléssel nem jár, mert a 10. §. biztosítja azt, hogy ezeket a területeket legelőgazdaságra lehet berendezni ; a 71. §. pedig kimondja, hogy az ilyen területeket az államerdészeti kezelésért kezelési járulékkal megterhelni nem szabad. A 2. §-hoz. Ez a §. azokat a területeket határozza meg, amelyeket az 1. §-tól eltérően nem lehet a törvény hatálya alá vonni. Az a) és c) pontban említett területek felsorolása tulajdonképpen csak arra szolgál, hogy a törvény rendelkezése alá tartozó területek meghatározásánál az esetleg előálló kétségeket eloszlassa. A b) pont alatt említett területeket a javaslat méltányosságból nem utalja a törvény hatálya alá még arra az esetre sem, ha a kiirtás törvénysértéssel történt is ; kivétel természetesen az az eset, ha az erdőrendészeti hatóság a kiirtott terület újraerdősítésére vagy pótlására a tulajdonost az 1933. év végéig már kötelezte, avagy ha a területen az erdőrendészeti hatóság a javaslat IV. címe alapján rendelné el az erdőtelepítést. Magánszemély fásított legelőjét (d) pont), karácsonyfatelepet, bot- és fűzvesszőtelepet (e) pont), vadászati célra telepített csenderest (f) pont) — amenynyiben nem erdőterületen vagy erdőhöz tartozó területen foglalnak helyet — nem lenne méltányos a törvény hatálya alá vonni, mert a telepítéssel a tulajdonos nem rendszeres erdőművelést kíván megvalósítani, hanem különleges cél elérésére törekszik. A g) pont felvétele a 294. §. rendelkezés természetes folyománya. Bár az e §-ban felsorolt területek általában nem esnek e törvényjavaslatnak az erdők használatát és kezelését általában szabályozó rendelkezései alá, mind-