Felsőházi irományok, 1931. VI. kötet • 282-315. sz.

Irományszámok - 1931-287

287. szám. 121 pított hármas tagozódású szervezet ezáltal lényegében négyes tagozódású lett, ami az ügyintézést nehézkessé és lassúvá tette különösen ott, ahol az erdőfel­ügyelők állomáshelye az erdőigazgatóság székhelyével nem esett össze. A javaslat az ügyintézés egyszerűsítésére és gyorsítására törekszik s ezért hármas tagozatú erdészeti szervezetet állít fel, amelynek ismertetését a VII. címnél terjesztem elő. Az 1923 : XVIII. törvénycikk az államerdészeti közigazgatás körében felmerülő igazgatási feladatokat és az állami (kincstári) erdőgazdálkodást szervezetileg szin­tén egyesítette. Amennyire helytálló volt ez az egyesítés középfokon, az erdőigaz­gatóság feladatkörében, éppannyira nem bizonyult célszerűnek az, hogy az emlí­tett kétféle szolgálat alsófokon, az erdőhivatalok feladatkörében is egyesíttetett. Ez a kétféle szolgálat annyira elüt egymástól, hogy azokat már alsófokon is egy igazgatási szervezetben együtt nem lehet célszerűen és eredményesen ellátni. Az állami erdőgazdasági üzem szakszerű ellátása tisztán gazdasági ténykedés, amely a kezelő erdőmérnök állandó jelenlétét és közreműködését követeli meg arra való tekintettel, hogy nagy értékű vagyon forog kockán és a kezelő erdőmérnököt a kezelésért vagyoni felelősség is terheli. Ezzel szemben az erdészeti közigazgatás végrehajtó szolgálata — ideértve a nem állami erdők államerdészeti kezelését is — a rendszerint több közigazgatási járásra kiterjedő erdőhivatali kerületbe eső nem állami erdőknek gyakori bejárását és felügyeletét igényli. Míg tehát az egyik szol­gálat inkább helyhez kötött, a másik szolgálat nagyobb területen való szinte állandó utazással van egybekötve. Ezt a kétféle szolgálatot az igazgatás legalsó szervénél jövőben külön kell választani, mint ahogyan azok 1923. előtt is állandóan külön választottan láttattak el. A különválasztás a miatt is kívánatos, mert csak ilyen módon lehet biztosítani azt, hogy az állam mint erdőbirtokos saját gazdaságának szakszerű ellátására a törvény korlátain belül olyan szervezetet létesítsen, amely a gazdálkodási célszerűségnek leginkább megfelel és hogy a szervezetet a viszonyok változásával bármikor módosíthassa. Ez felel meg egyébként a törvényjavaslat ama elvi álláspontjának is, hogy az állam mint erdőtulajdonos az erdőfenntartás és az erdőgazdálkodás törvényes szabályai tekintetében — amennyiben a tör­vényjavaslat kifejezetten máskép nem rendelkezik — a korlátolt forgalmú erdők tulajdonosaival teljesen azonos elbírálás alá esik. VIII. A javaslat az Országos Erdei Alapról szóló 1923 : XX. törvénycikk jogszabá­lyait is felvette, mert célszerűségi okok szólnak amellett, hogy a kizárólag erdő­gazdasági érdekeket szolgáló Országos Erdei Alap szabályai is az erdészeti kérdé­seket rendező többi jogszabályokkal együtt ugyanabban a törvényben foglaljanak helyet, mint ahogyan az 1923 : XX. törvénycikk megalkotása előtt az Országos Erdei Alapról szintén maga az 1879 : XXXI. törvénycikkbe foglalt erdőtörvény rendelkezett. Az 1923 : XX. törvénycikk rendelkezéseit ez a javaslat teljes egészében vál­tozatlanul vette át, néhány kiegészítéstől eltekintve, amelyeknek megokolását a kilencedik cím indokolásánál ismertetem. IX. Az erdőbirtokhitelről szóló 1923 : XXI. törvénycikk az erdőbirtok hitelképessé­gének a fokozását kívánta előmozdítani egyfelől azzal, hogy a kötvények kibocsá­tására jogosult hazai pénzintézeteknek megadta azt a jogot, hogy kötvényeket erdőbirtokra adott jelzálogkölcsön alapján is kibocsáthassanak, másfelől, hogy egyes rendelkezésekkel biztosítani igyekezett a kölcsön törlesztését. így gondos­16.

Next

/
Thumbnails
Contents