Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-205
205. szám. 49 bekezdése kimondja, hogy sérülési pótdíjban nem részesülhet az olyan egyén, akinek nyugdíja az (1) bekezdésben felsorolt §-okban foglalt rendelkezések alapján állapíttatott meg. A 10. §-hoz. Ez a § az 1921 : XXXII. t.-c. 80. §-át egészíti ki. Ezt a kiegészítést a fennálló szolgálati viszonyok és az ezekből folyó jogi helyzet teszi szükségessé. A 11. §-hoz. A honvédség legénységi állományú egyéneinek az 1929 : XV. t.-c. 1. §-ának (s) bekezdése szerint végkielégítésre van igényük már abban az esetben is, ha hat hónapi szolgálat után szolgálat képtelenekké váltak. Takarékossági okok teszik szükségessé, hogy a végkielégítésre igényt adó idő hat hónapról húsz hónapra felemeltessék. A gyakorlatban előfordult kételyek eloszlatása végett pedig ki kell mondani, hogy a végkielégítés a legénységi állományú egyéneknek csak abban az esetben jár, ha önhibájukon kívül váltak tartósan szolgálatképtelenekké. A 12. §-hoz. A határőrség és a csendőrség kötelékébe tartozó egyének és hozzátartozóik ellátása ezideig nem volt egységesen szabályozva. Az 1912 : LXV. t.-c. 125. §-a szerint ugyanis a csendőrség rangosztályba sorolt havidíjasaira a honvédségi ellátási szabályokat kell alkalmazni, ezek özvegyeinek és árváinak, valamint a rangosztályba nem sorozott csendőrségi havidíjasoknak és a csendőrlegénységnek, valamint mindezek özvegyeinek és árváinak ellátása tekintetében pedig az 1912 : LXV. t.-c. rendelkezéseit kell alkalmazni. A határőrség egyéneinek ellátási szabályai a csendőrségi szabályoktól csak annyiban térnek el, hogy a rangosztályba sorozott havidíjasok özvegyei és árvái ellátásánál is a honvédségi szabályokat kell alkalmazni. Minthogy a fegyveres testületek kötelékébe tartozó egyének ellátása tekintetében különbséget tenni egyáltalában nem indokolt, ezért mondja ki a jelen § (i) bekezdése, hogy a határőrség és csendőrség összes egyénei az ellátás tekintetében az 1934. évi január hó 1.-től kezdődően, a honvédség egyéneinek ellátását szabályozó 1921 : XXXII. és 1929 : XV. t.-c. hatálya alá tartoznak. Tekintettel arra, hogy a honvédség ellátásáról szóló törvény kedvezőbb rendelkezéseinek a már ellátásban részesülő határőr és csendőr egyénekre való alkalmazása a nyugdíjtehernek indokolatlan emelkedésére vezethetne, a § (2) bekezdése kimondja, hogy a már ellátásban részesülő határőr és csendőr egyének, valamint ezek ellátásban részesülő hátrahagyottainak ellátása tekintetében továbbra is az 1912 : I4XV. t.-c, illetőleg a jelen törvény I. fejezetének rendelkezéseit kell alkalmazni. A 13. §-hoz. A közigazgatási bíróság hatáskörének az 1927 : VI. t.-c.-kel a katonai egyének és hátramaradottaik ellátási ügyeire történt kiterjesztése óta a közigazgatási bíróság és a honvédelmi miniszter között több hatásköri súrlódás merült fel. Ezeknek kiküszöbölését és a közigazgatási bíróság e részbeni hatáskörének a különleges katonai érdekeknek megfelelő és félre nem érthető módon való elhatárolását szolgálja az ebben a §-ban foglalt rendelkezés. IV. Fejezet. Hatálybaléptető és vegyes rendelkezések. A 14. §-hoz. Magyarország területén üzemben tartott közforgalmú géperejű vasutak alkalmazottai szolgálati viszonyának megszűnését a vasúti szolgálati rendtartásról szóló 1914 : XVII. t.-c. VI. fejezete szabályozza. Minthogy a jelen törvény 2. §-ában foglalt rendelkezések a szolgálati viszony megszűnésével kapcsolatosak, jogi viták kizárása céljából a jelen § (1) bekezdése kimondja, hogy Felsőházi iromány. 1931—1936. V. kötet. 7
