Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-205

205. szám. 47 Az ilyen kéréseknek a legtöbb esetben jogalapjuk nincsen és ezeknek tárgyalása olyan munkatöbbletet jelent, amely az adminisztrációt indokolatlanul terheli. Ezekben a kérdésekben azonban a bírói gyakorlat sem egységes és ebből kifolyólag az államkincstár és önkormányzatok olyan fizetéseket kénytelenek teljesíteni, amelyekre alapot kizárólag a szabályozás hiánya ad. Egyrészt az adminisztráció tehermentesítése, másrészt pénzügyi okok teszik szükségessé az (1) bekezdésben foglalt rendelkezést, amely az igény elévülésének idejét az illetmény vagy az ellátás folyósításának megszüntetéséről vagy kiszolgáltatásának megtagadásáról szóló határozat kézbesítésétől számított egy évben állapítja meg. A (2) bekezdés az elévülési időt azokra az esetekre nézve szabályozza, amelyekben a szolgálat teljesítésének megszűnése időpontjában különös körülmények forognak fenn. A (3) bekezdés a fentebb említett okokból kimondja, hogy a §-ban foglalt, rendelkezéseket a folyamatban lévő ügyekben is alkalmazni kell, kivéve azt az esetet, ha az igény tárgyában a bíróság már jogerős ítéletet hozott. //. Fejezet. A kir. ítélőbírákra és kir. ügyészekre vonatkozó rendelkezések. A 7. §-hoz. Mindazok az okok, amelyek a jelen törvényjavaslat I. fejezetében foglalt rendelkezéseknek a közszolgálati alkalmazottakra és ezek hozzátartozóira felvételét indokolttá és szükségessé tették, fennállanak a kir. ítélőbírákkal és kir. ügyészekkel, valamint ezek hozzátartozóival szemben is s ehhez képest az I. fejezet rend«lkezéseit ki kellett terjesztem a kir. ítélőbírákra és ügyészekre, valamint ezek hozzátartozóira is. A 2. § (1) bekezdésének b) pontját a kir. ítélőbírákra és kir. ügyészekre nem kívánja kiterjeszteni a javaslat, mert velük szemben ily rendelkezés a bírói függetlenség szempontjából aggodalomra szolgálhatna okul. Ugyan-e § (2) bekezdésének b) pontjára vonatkozó s a (4), {5), (6), és (7) bekezdésben foglalt eljárási rendelkezéseket a kir. ítélőbírákra és kir. ügyészekre nem kellett kiterjeszteni, mert velük szemben az ily eljárást már az 1871 : IX. t.-c. II. fejezete megfelelő módon szabályozta ; ez alkalommal csupán a most idézett törvénycikk 6. §-ának kiegészítése vált szüségessé oly ért elemben, hogy a kir. ítélőbíró és a kir. ügyész az ott meghatározott eseteken felül hivatalból akkor is nyugalomba legyen helyezhető, illetőleg végkielégítéssel elbocsátható, ha a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség vagy szorgalom vagy a minősítésben is kifejezésre jutó egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatát a megkívánt mértékben nem látja el. Kiegészítésre szorult azonban az 1871 : IX. t.-c. II. fejezetében szabályozott eljárás oly irányban, hogy az igazságügyminiszter felhívására ezt az eljárást meg kell indítani. III. Fejezet. A honvédség, határőrség, folyamőrség és csendőrség tagjaira vonatkozó rendelkezések. A 8. §-hoz. A jelen törvényjavaslat I. fejezetében foglalt rendelkezések indokolására felhozott okok szükségessé teszik, hogy az I. fejezet rendelkezései az