Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-205
44 205. szám. 20, 25, 30, illetőleg 35 szolgálati év esetén a fizetésnek 50, 60, 70, 80, illetőleg 90%-ában kell megállapítani. Tekintettel arra, hogy a tizenöt évnél rövidebb szolgálati idővel nyugalomba helyezettek a többi nyugdíjasokat megillető lakáspénzeknek ezidőszerint is 52 %-át kapják, ezt a rendelkezést — összhangban a javaslat célzatával — továbbra is fenn kellett tartani. Méltányossági szempontok teszik indokolttá, hogy az említett többi százalékok közül a 70 %-os mérv a huszonöt év, vagy ennél kevesebb beszámítható szolgálati idővel nyugalombahelyezettek lakáspénzének megállapításánál alkalmaztassék. A huszonöt évnél több, de harmincöt évnél kevesebb szolgálati idővel nyugalomba helyezetteknél a lakáspénz mérve tekintetében az ezekre a szolgálati időkre nézve a nyugdíj megállapításánál alkalmazandó 70, 80, illetőleg 90 %-ok helyett, a közbenső 80 %-os mérv alkalmazása látszott legmegfelelőbbnek, A harmincöt évnél több szolgálati idővel nyugalomba helyezetteknél a lakáspénz a 90 %-os mérv alkalmazásával lenne megállapítandó, mert ez a mérv látszik a legeifogadhat óbbnak tekintettel arra, hogy a jelen § szerint a lakáspénznek a 8 %-os csökkentés előtti lakáspénzösszegek alapulvétele mellett állapíttatnak meg. A jelen § intézkedése tehát a harmincöt évnél több szolgálati idővel nyugdíjazott alkalmazottakra nézve kb. 2 % lakáspénzcsökkenést jelent. A § (i) bekezdése az előadottaknak megfelelően továbbra is érvényben tartja a jelenleg hatályban levő szabályt. Ugyancsak megfelel a hatályban levő szabálynak a (2) bekezdésnek az a rendelkezése, hogy a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzét a tényleges szolgálatban levő alkalmazottaknak járó lakáspénzek közül a kisebb összegű lakáspénzeknek alapulvétele mellett kell megállapítani. Az a rendelkezés pedig, hogy a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzének megállapításánál az 1931 : XXVI. t.-c. hatálybalépésének időpontjában járt összegeket kell alapul venni, abban leli magyarázatát, hogy méltányosnak látszott a lakáspénz kiszámításánál alapul szolgáló összegeket a 8%-os csökkentés figyelmen kívül hagyásával megállapítani. A bekezdés egyébként a lakáspénzek mérvét a fentebb előadottaknak megfelelően állapítja meg. A (3)' bekezdés azokra vonatkozik, akik a szolgálatban bekövetkezett baleset vagy más esemény következtében váltak szolgálatképtelenekké és így indokolt, hogy a lakáspénzre való igény tekintetében is egészen kivételes elbánásban részesüljenek. Az özvegyek lakáspénzét a (4) bekezdés szerint az eddigi 60°/ 0-os mérv helyett az alapul veendő összegnek 50%-ában kell megállapítani. Ezt a szabályozást indokolttá teszi az a körülmény is, hogy az özvegyek az ellátás tekintetében kedvezőbb helyzetben vannak, mint voltak az 1919. évet megelőző időben, amikor lakáspénzben még nem részesültek és özvegyi nyugdíjuk is — eltekintve a kisebb fizetésű állásokon alkalmazottak és a áO évi szolgálattal bíró alkalmazottak özvegyeitől — nem érte el a férj fizetésének 50%-át. Az özvegyek ugyanis csak 1919. év óta részesülnek lakáspénzben és az özvegyi nyugdíjat is csak az 1923. évtől kezdődően kell a férj fizetésének 50°/ 0-ában megállapítani. Az (5) és (e) bekezdésben foglaltak megfelelnek a gyakorlatban eddig is követett eljárásnak. A (7) bekezdésre, mely az elvált nők lakáspénzéről szól, a gyakorlatban felmerült kételyek eloszlatása és az egyöntetű eljárás biztosítása végett van szükség. A (s) és (9) bekezdések megfelelnek az e tekintetben hatályos szabályoknak. A (10) bekezdés a lakáspénz folyósításának kezdő időpontját állapítja meg.
