Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-205
205. szám. 41 kozó szabályokat a miniszter, az eljárás szabályait pedig a minisztérium állapítja meg. Az előbbi rendelkezést a hivatalok (intézetek, stb.) egymástól eltérő szervezete teszi indokolttá, az utóbbi rendelkezés az egyöntetű eljárás biztosítását célozza. A (9) bekezdésben foglalt rendelkezés szerint az államfő által kinevezett alkalmazottak szabályszerű elbánás alá vonását a (2) bekezdés b) pontjában felsorolt okokból elrendelő határozat csak abban az esetben hajtható végre, ha az államfő az illető alkalmazottat a szolgálat alól felmentette. Ez a rendelkezés megfelel az ilyen alkalmazottak szabályszerű elbánás alá vonásánál eddig is követett gyakorlatnak. E rendelkezésre esetleges jogviták megelőzése céljából van szükség. A (10) bekezdés azokra az alkalmazottakra vonatkozik, akiknek állása a hatályos jogszabályok értelmében az országgyűlési képviselői megbízással nem ö ssz ef érhet étlen. A (11) bekezdésben foglalt rendelkezés az (1) bekezdés c) pontjában foglalt rendelkezésből természetszerűleg következik. Azt a rendelkezést pedig, hogy azokat az alkalmazottakat, akik e törvény hatálybalépésének időpontjában már országgyűlési képviselők, e megíbzatásuk megszűnése esetén szabályszerű elbánás alá kell vonni, a fentebb előadottak indokolják. A (12) bekezdés kételyek kizárása céljából megállapítja, hogy a jelen §-ban felsorolt esetekben az ellátást mely időponttól kezdődőleg kell folyósítani. A (13) bekezdés szerint a törvényhatóságok, megyei városok és községek alkalmazottaira nézve a (2) bekezdés b) pontjában foglalt rendelkezés hatálybalépésének időpontját és végrehajtásának módozatait a belügyminiszter állapítja meg. Ezt a rendelkezést az önkormányzati alkalmazottak különleges szolgálati viszonya teszi szükségessé. A 3. §-hoz. Ez a § a keresettel bíró nyugdíjasok és özvegyek ellátásának korlátozására vonatkozó rendelkezéseket tartalmazza. A hatályban lévő rendelkezések szerint a nyugdíjasnak nyugdíját, lakáspénzét és családi pótlékát be kell szüntetni abban az esetben, ha az államnál vagy az állammal az ellátás szempontjából viszonosságban álló intézménynél, stb. nyugdíjra jogosító szolgálatba lép. , Az özvegyekre nézve ilyen esetekben az a rendelkezés van hatályban, hogy özvegyi nyugdíjuknak csak 50%-át kaphatják. Ezeken a korlátozásokon kívül ezidőszerint nincsen hatályban más olyan rendelkezés, amely a keresettel bíró nyugdíjast vagy özvegyet az ellátásra való igény tekintetében korlátozná. A törvényjavaslat az eddigi jogi helyzeten túlmenőleg korlátozásokat léptet életbe az olyan nyugdíjasok és özvegyek tekintetében, akiknek az ellátásukon felül oly forrásokból eredő keresetük van, mely forrásokat egészben vagy jelentős részben közpénzek táplálnak. A kereset tekintetében ugyanis különbséget kell tenni a szabad pályákon, valamint a magánalkalmazásokban kifejtett tevékenységből eredő keresettel bíró nyugdíjasok és az ú. n. közüzemi alkalmaztatásokból, valamint az állam és az önkormányzatok anyagi érdekeltségébe tartozó intézményeknél teljesített ténykedésbőleredőkeresettelbíró nyugdíj ások között. Az előbb említett keresettel bíró nyugdíjasok ellátását korlátozni azért nem lehet, mert ez a nyugdíjasoknak magánéletébe és ezen keresztül társadalmi viszonyaikba való olyan beavatkozás lenne, amely feltétlenül kerülendő. Más a helyzet azonban azoknál, akik a nyugalombahelyezésük után valamelyik közüzemnél, stb. vagy köztámogatásban részesülő társaságnál, stb. vállaltak alkalmazást. Tekintettel ugyanis a közüzemeknek közérdekű voltára, valamint az ilyen intézmények és azokat fenntartó vagy kezelő vagy támogató államkincstár, illetőleg önkormányzat között minden esetben fennálló szoros pénzügyi kapcsolatra, az ú. n. közüzemi, stb. alkalmazást a közszolgálathoz igen közel álló alkalmaztatásFelsőíházi iromány. 1981—1936. V. kötet. 6
