Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-205
38 205. szám. Az idevágó eljárás a közszempontok érvényesítése mellett az alkalmazottak jogos érdekeinek megvédése t elánt etében kíván biztosítékot nyújtani. A kormány a nemzeti munkatervében feladatául jelölte meg az álláshalmozások megszüntetését, valamint a magyar ifjúság jövőjének és érvényesülésének biztosítását. Közvetett úton ezeket a célokat; is szolgálják a javaslatnak a keresettel bíró nyugdíjasok és özvegyek ellátásának korlátozására vonatkozó rendelkezései. Az említetteken és a nyugdíjasok és özvegyek lakáspénzén kívül a javaslat újból szabályozza a trianoni békeszerződéssel elcsatolt területekről beköltözött alkalmazottak ellátásának, valamint az illetményekre és ellátásokra való igény elévülésének kérdését. A honvédség tagjainak ellátásáról szóló fejezet a legénységi egyének végkielégítése, tekintetében fennálló rendelkezések módosítására, a határőrség és csendőrség egyéneinek a katonai ellátási szabályok alá vonására, végül az érvényben álló jogszabályoknak a katonai szolgálat sajátosságából kifolyólag szükségessé vált módosítására vonatkozó rendelkezéseket foglalja magában. Azokat az okokat, amelyek mindezeknek a rendelkezéseknek törvénybe iktatását szükségessé teszik, a részletes indokolás sorolja fel. A törvényjavaslat négy fejezetre oszlik, melyek közül az első a közszolgálati alkalmazottakra, a második a kir. ítélőbírákra és kir. ügyészekre, a harmadik a honvédség, határőrség, folyamőrség és csendőrség tagjaira vonatkozó rendelkezéseket, a negyedik a hatálybaléptető és vegyes rendelkezéseket foglalja magában. RÉSZLETES INDOKOLÁS. /. Fejezet. A közszolgálati alkalmazottakra vonatkozó rendelkezések. Az 1. §-hoz. A közszolgálatok a hatályban lévő jogszabályok szerint az ellátás szempontjából általában viszonosságban vannak egymással. E viszonosság következményeképpen az ellátási jogszabályok alaprendelkezései teljesen azonosak. Az ellátási szabályzatokban előírt, illetőleg biztosított egyenlő elbánásnak további fenntartása teszi szükségessé, hogy a jelen törvény rendelkezései kiterjedjenek mindazokra az alkalmazottakra, akiknek az ellátása -— a viszonosság elvéből kifolyólag — az alaprendelkezések tekintetében egyöntetűen van szabályozva. Ezért kellett kimondani a törvényjavaslat 1. §-ában, hogy a jelen törvény hatálya alá tartoznak az állami alkalmazottak, a velük egyenlőknek tekintendő alkalmazottak, valamint a viszonosságban álló intézmények, stb. kötelékébe tartozó alkalmazottak. A törvény hatálya alá tartoznak tehát az állami alkalmazottakon kívül, az 1912 : LXV. t.-c. 2. és 3. §-ában felsorolt intézmények, továbbá a törvényhatóságok, megyei városok és községek alkalmazottai, a nem állami tanszemélyzet országos nyugdíjintézetének, az államvasutak nyugdíjintézetének és nyugbérpénztárának, valamint egyéb nyugdíjintézeteknek, stb. kötelékébe tartozó alkalmazottak, végül az Országos Társadalombiztosító Intézetnek és a Magánalkalmazottak Biztosító Intézetének alkalmazottai. A törvény hatálya kiterjed ugyan az állami polgári szolgálattal ugyancsak viszonosságban levő honvédségi, határőrségi, folyamőrségi és csendőrségi szolgálatokban álló egyénekbe is, az említett fegyveres testületek kötelékében teljesített szolgálatnak a polgári szolgalattól eltérő volta és különös sajátosságai azonban indokolttá teszik, hogy az ilyen szolgálatot teljesítő egyének ellátásának szabályozásáról a törvény külön fejezetében történjék gondoskodás. A 2. §-hoz. Ez a § a szabályszerű elbánás alá vonás (nyugdíjazás, végkielégítés, elbocsátás) különös eseteit sorolja fel.
