Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-242

242. szám. 333 résre méltó módon felelt meg feladatának s különösen a közgazdasági gondolkozásnak a köztudatba való bevitele és megerősítése terén nagy érdemeket szerzett, mégis az egy és ugyanazon tudományra vonatkozó és voltaképpen egyirányban haladó egyetemi képzés tudománypolitikai szempontból indokolható semmiképpen sem volt. A kar ideiglenes helyzetének megszüntetésén kívül, ami szintén fontos szempont volt, a múlt, a fejlődés iránya mind amellett szólt, hogy a kar a műegyetemmel egyesíttessék. A történelmi és tradicionális érveken kívül ezt a meggondolást helyezték előtérbe még egyéb okok is, elsősorban egy modern követelmény indokolta ezt, amit racionalizálásnak nevezünk. A racionalizálás az idő, a pénz, a munkaerő és anyag minél észszerűbb és gazdaságosabb kihasználását jelenti. A racionalizálás elsősorban a gazdasági élet követelménye, de egyben a szellemi életé is. A kultúrpolitikában is vizsgálni kell, hogy a kitűzött cél nem volna-e kevesebb erőfeszítéssel és kevesebb pénzáldozattal elérhető ? S ha ebből a szemszögből nézzük a két intézményt, lehetetlen fel nem ismerni a parallelizmust több vonatkozásban is. Legszembeszökőbb természetesen az a körülmény, hogy mind a két főiskolán van közgazdasági osztály, mely jelenleg céljában és az elvégzésükre fordított időben nem azonos. Valahányszor felvetődött a takarékossági kérdés, mindannyiszor a közgazdasági karnak, mint új intézménynek a létjogosultsága is kétségbevonatott azzal a megokolással, hogy az ország mai nehéz gazdasági helyzetében egy különálló intézmény fenntartása nem indokolt, még pedig annál kevésbbé, mert ennek feladatait a már meglévő főiskolai intézmények is be tudják tölteni. A.z összevonás mellett szóltak azonban a külföldi példák is. A technikai és közgazdasági tudományok rokonsága és egymásra hatása különösen

1 a német tudományos felfogásban már a háború előtt is hangoztatott elv volt. Ezek a gondolatok lassan reform-törekvésekké érlelődtek meg, melyek szerint az eddigi technikai főiskolák technikai és közgazdasági főiskolákká alakítandók át olymódon, hogy a technikai főiskolákon közgazdasági fakultás állítandó fel, melynek feladata volna általános és speciális közgazdák, ipariskolai és kereskedelmi iskolai tanárok képzése. Több német műegyetem ily értelmű kiépítése meg is történt. Az elmondottak teljes joggal érlelték ki gróf Klebelsberg Kunó akkori vallásos közoktatásügyi miniszterből azt a gondolatot, hogy a közgazdasági felsőfokú képzésnek a műegyetemen van a helye. így érthető az a törekvése, hogy a közgazdaságtudományi kar helyzetét megoldani akarván, elsősorban arra gondolt, hogy ez a műegyetemmel egyesíttessék. E célból kidolgozta »A budapesti Kir. Magy. Tudományegyetemi Közgazdaságtudományi Karnak a m. kir. József Műegyetemmel való egy be vonásáról« szóló törvényjavaslatát, amely azonban parlamenti ^tárgyalásra nem került. A műegyetemi oktatásnak rugalmasabb, az élettel való szorosabb kapcsolata, továbbá a műszaki és a gazdasági tudományok közötti rokonság azonban nemcsak a közgazdaságtudományi karon művelt tudományok, de az egyéb gazdasági szakképzésnek a műegyetembe való olvasztására intenek. A műegyetemek keletkezésüket egyenesen annak a szükségletnek köszönhetik, hogy a gyakorlati élet problémáit tudományos alapon kellett megoldaniuk. S miután az élettel való kapcsolatukat mindig megérzik, tananyaguk is az élettel van szoros összefüggésben és az élet szükségletei szerint fejlődik. Számolni kell tehát azokkal az átfogó szempontokkal, melyek a felsőfokú gazdasági képzés minden vonalán jelentkeznek s melyek ennélfogva arra késztetnek, hogy ne álljunk meg egyedül a közgazdasági karnak a műegyetemmel való összevonásánál, hanem ezt a műveletet logikusan hajtsuk végre mindazon felsőfokú gazdasági tanintézetekre nézve is,