Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.
Irományszámok - 1931-232
306 232. szám. azonban a törvényjavaslat a bölcsészeti doktorátusnak még oly előtérbehelyezését sem, mint az a gyüjteményegyetemi törvényben volt, minthogy a múzeum szervezetébe tartozó intézetekben úgyszólván az összes tudományszakok képviselve vannak. A tudományos segédszemélyzeti és igazgatási tisztviselői állásokra vonatkozólag a IX. f. o.-ig az alelnököt megillető kinevezési jog a tudományegyetemek rektorainak szintén önkormányzati jogkörben gyakorolt kinevezési jogának analógiájára létesíttetett. A napidíjasok és napibéresek alkalmazásánál az egyes intézetek időleges szükséglete lévén irányadó, indokolt, hogy ezek alkalmazása az intézetek első tisztviselőjének jogkörét képezze. Az üresedésben levő állások betöltésénél á gyűjtemények élet folyamatosságának és zavartalanságának biztosítása végett kellett az intézmények első tisztviselőit megillető óvási jog mellett megállapítani azt, hogy az óvás kétszeri alkalmazása után a kinevezés teljes joga a minisztert illeti. A 11. §-hoz. Az Akadémia támogatásáról szóló 1923. évi I. t.-c. 4. §-a a Gyűjtemény egy etem tanácsának általában közigazgatási panaszjogot biztosít a miniszternek vagy valamely közegének a Gyüjteményegyetem autonómiájára sérelmes rendelkezésével szemben. E kérdés megítélésénél rá kell mutatnom arra, hogy politikai vonatkozástól mentes és kizárólag tudományos jelleggel és hivatással bíró autonómiáink s ezek között az alapítványi jellegű Pázmány Péter tudományegyetem, sem bírnak közigazgatási jogvédelemmel és hogy az önkormányzati testeknek biztosított panaszjog vagy anyagi kérdésekre vagy oly ügyekre nézve áll fenn, melyek — mint a közigazgatási bíróságról szóló törvény kiemeli '•— gyakran politikai vonatkozással bírnak. De meggondolandó ezenkívül az is, hogy a Gyüjteményegyetemet megillető általános közigazgatási panaszjog gyakorlati érvényesítése sokszor oly tudományos szempontok mérlegelését tenné szükségessé, melyeknek közigazgatási bíróságunk mai beállítottságával nem is feLel meg. Az említett körülmények folytán indokoltnak mutatkozott, hogy a Nemzeti Múzeum Tanácsa részére a közigazgatási panaszjog a törvényjavaslatban taxatíve megállapított esetekben, ú. m. a vagyonjogi vonatkozású kérdésekben állapíttassék meg és hogy a közigazgatási bíróság ezek tekintetében is csak semmisítő hatalommal bírjon. A 12. §-hoz. E szakasz rendelkezése, mely szerint az állami főbb hatóságok és hivatalok harminckét esztendős iratai az Országos Levéltárnak átadandó, továbbá, hogy az Országos Levéltár és az Országos Széchenyi Könyvtár részéről az őrizetükben lévő iratokról és nyomtatványokról kiállított másolatok hiteles másolatok természetével bírnak es végül, hogy úgy az ezekért, mint pedig a Nemzeti Múzeumba tartozó intézmények részéről adott szakvéleményekért díj fizetendő, mely a Múzeumi alapban az illető intézet javára tartandó nyilván, a gyüjteményegyetemi törvényben megállapított rendelkezéseket veszi át. A 13. §-hoz. Az ügymenet folyamatossága és az átszervezés zavartalan végrehajtása érdekében áll, hogy a Nemzeti Múzeum új szervezetének vezetése az 1934—1937-es átmeneti időben annak 'kezébe helyeztessék, aki a Gyűjteményegyetem önkormányzati életének is már legfőbb irányítója volt. Kívánatos továbbá, hogy az átszervezéssel egyidejűleg előmozdíttassanak a törvény célkitűzései azáltal is, hogy az újjászervezéssel kapcsolatosan a megfelelő -személyzet alkalmazására lehetőség nyujtassék. Ezért szükséges felhatalmazni a minisztert arra, hogy a személyzet bármely tagját áthelyezhesse vagy szabályszerű elbánás alá vonhassa. Ugyancsak a fenti indokból kívánja a törvényjavaslat a miniszternek meg-
