Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-231

231. szám. 291 A törvényalkotás a Tanács szervezetének állandóságát biztosítja, s ezzel azt a célt is szolgálja, hogy hazánk kiapadhatatlan tehetségtermő ereje a jövőben mindenkor a hagyomány és korérzület kívánalmainak megfelelően találja meg érvényesülésének útját mindazon területeken, amelyeket az állami igazgatás érint. IT. RÉSZLETES INDOKOLÁS. Az 1. §-hoz. E szakasz a megfelelő jogi alapon adja meg a lehetőségét annak, hogy a kormányhatósági intézkedés körébe tartozó művészeti és irodalmi ügyek szakszerű igazgatásának biztosítása céljából a vallás- és közoktatásügyi miniszter hatósága alatt az Országos Művészeti és Irodalmi Tanács megszerveztessék. Megállapítja e szakasz a Tanács hatáskörét mégpedig olyképen, hogy a Tanács művészeti és irodalmi vonatkozású kérdésekben necsak véleményt mondhasson és javaslatokat terjeszthessen elő, hanem, a vallás- és közoktatásügyi miniszter felhívására művészeti és irodalmi vonatkozású kormányhatósági intézkedések végrehajtásában is közreműködhessék s a miniszter által ráruházott hatáskörben intézkedési joggal is eljárhasson. Ez intézkedési jogkör biztosítását szükségessé teszi az a kívánalom, hogy állami közreműködést igénylő egyes feladatok megoldására (pl. kiállítások, hangversenyek rendezése) a Tanács megfelelő megbízást nyerhessen. Végül megállapítja e szakasz a Tanács címét, székhelyét és pecsétjét. A 2. §-hoz. E szakasz kifejezetten megállapítja a Tanács szervezetét, meghatározván annak tisztet viselő s egyéb tagjait és ezek megbízatásának időtartamát. Azzal, hogy az elnököt és társelnököket az államfő nevezi ki, kifejezésre jut úgy magának a Tanácsnak, mint az elnöki és társelnöki tisztségeknek jelentősége. A művészeti intézmények vezetőinek és főtisztviselőinek, valamint a budapesti egyetemek művészettörténeti és irodalmi tanszékei tanárainak tagsága biztosítja a művészeti ügyekkel szakszerűen foglalkozó hivatali intézmények és szakférfiak részvételét, míg ^Budapest székesfőváros képviseletének meghívása módot ad arra, hogy a Tanács munkájába bevonassék a székesfőváros is, mint olyan közület, mely az állam mellett mindenkor a legnagyobb áldozatkészséget tanúsítja a művészet és az irodalom pártolásában. A vallás- és közoktatásügyi miniszter által kinevezhető tagok számát e szakaszban foglalt rendelkezés nyolcvanban állapítja meg, amely taglétszám jelentékenyen alacsonyabb, mint eddig a Magyar Országos Képzőművészeti Tanácsé volt. A kinevezési rendszer alkalmazásával szakít a törvény a Képzőművészeti Tanácsnál eddig érvényben volt képviseleti rendszerrel, amely rendszer fenntartása ennél a tanácsnál a gyakorlatban nem vált be. Lehetetlen ugyanis, hogy az egyesületi hovatartozás alapján képviseletben biztosíttassanak a tanácsi tagsági helyek a nem mindig művészi, hanem sokszor politikai, társadalmi, sőt műkereskedelmi érdekkörökben létrejött egyesületek autonóm választási joga alapján. Megengedhetetlen, hogy ily érdekképviseletek irányító befolyáshoz jussanak a magyar művészetpolitikában. A most megállapított kinevezési rendszer alkalmasnak látszik annak biztosítására, hogy a tanácsi tagságra mindig a megfelelő személy nyeressék meg. A tanácstagoknak nyolcvanban megállapított száma viszont lehetővé teszi, hogy a legjelentősebb művészeti és irodalmi egyesületek vezető tagjai is kineveztessenek. A tanácsi tagság hat évben megállapított időtartama biztosítja a Tanács időnkint esetleg szükségesnek mutatkozó személyi átalakításának a lehetőségét. 37.