Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-220

220. szám. - 235 Kern bizonyult eléggé hatékonynak az 1912. évi LIV. t.-c. 16-ik szakaszában foglalt védelem a többek között azért sem, mert a jogi forgalom biztonságának érdekei nem érhetik be azzal, hogy már vitássá vált ügyek bizassanak szakképzett és megbízható kezekre, hanem a jogi forgalom biztonságának ugyancsak fontos érdekei fűződnek ahhoz, hogy a jogkereső közönségnek ügyei már vitássá válásuk előtt is arra hivatott kezekre bizassanak. Ebben a vonatkozásban rendkívüli jelentőséggel bír a többek között okiratok szakszerű elkészítéséhez és szaktudásához fűződő gazdasági és jogi érdek. Az államnak elsőrendű feladatát kell hogy képezze, hogy az ő jogkereső polgárait illetéktelen kontároknak igen gyakran kárt okozó tevékenységétől megóvja. Jól tudjuk, hogy a mai világ mindennapi bajai és gondjai közepette, a mai komplikált életviszonyok mellett egy rosszul megszerkesztett okirat, egy ilyen okiratnak jóhiszemű laikus ügyfél áltál aláírása, egy kellő szaktudás nélkül megtett jogi lépés alkalmas arra, hogy helyrehozhatatlanul anyagi romlásba döntsön egyeseket, családoknak egzisztenciáját. A közérdeknek ez a fontos kívánalma szerencsésen találkozott a magyar ügyvédi karnak régi, jogos és móltányos kívánságával, amely arra irányult, hogy az ügyvédi hivatás pályája zugírász kontároknak illetéktelen beavatkozása ellen a törvény fokozott védelmében részesíttessék. Ezek a közérdekű és fontos jogpolitikai szempontok indokolják az előttünk fekvő törvényjavaslatot, amely az ismertetett közérdekű szempont mellett egyszersmind a magyar ügyvédi karnak régi jogos kívánságát is honorálja. A törvényjavaslat az eddigi jogállapottal szemben főleg két irányban jelent hatályos gyakorlati biztosítékot. Elsősorban is jelentékenyen szigorítja a jelenlegi jogállapot rendelkezését azáltal, hogy a zugírászatot, amely eddig kihágás volt, vétséggé minősíti és az eddigi kihágási büntetés helyett három hónapig terjedhető fogházbüntetést statuál. A zugírászat cselekményének vétséggé minősítése azzal a további szigorítással is jár, hogy az eddigi 600 pengős maximum helyett az 1928. évi X. t.-c. 3-ik szakaszához képest 8.000 pengőig terjedhető pénzbüntetést enged kiszabni. További szigorítása a zugírászat megtorlásának, hogy. a fogházbüntetést hat hónapig terjedhető tartamban lehet kiszabni és mellékbüntetésként hivatalvesztést és a politikai jogok gyakorlatának felfüggesztését lehet alkalmazni, olyan esetekben, amikor a zugírászat elkövetése különösen szigorú megítélést tesz indokolttá, így pl. az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztett vagy elmozdított ügyvéd, vagy az ügyvédjelöltek lajstromából törölt ügyvédjelölt esetében, továbbá üzletszerűség vagy visszaesés esetében. Szigorító rendelkezés a törvényjavaslat 3. §-a szerint az is, hogy aki zugírászat miatt büntetve volt, rendszerint az ítélet jogerőre emelkedésétől számított három év alatt, sem mint ügyvéd, sem mint ügyvédjelölt az ügyvédi kamara jegyzékébe be nem jegyezhető, közjegyzővé ki nem nevezhető, a közjegyzői kamaránál sem mint közjegyző, sem mint közjegyző jelölt be nem jegyezhető. A másik irányban a törvényjavaslatban tervezett szabályozás a zugírászat tényálladékának jelentékeny kiterjesztését foglalja magában, amennyiben a törvényjavaslat 1. szakasza szerint nemcsak az követ el zugírászatot, aki díjért, vagy bármi más ellenszolgáltatásért bíróság vagy hatóság előtt mást képvisel, vagy más részére beadványt készít, avagy erre ajánlkozik anélkül, hogy az ügyvédség gyakorlására, vagy ily cselekmény végzésére jogszabály alapján egyébként jogosítva volna, vagy aki ily cselekményt jogosultsága határainak túllépéséve] elkövet, hanem az is zugírászatot követ el, aki az említett körülmények között 30.