Felsőházi irományok, 1931. V. kötet • 196-281. sz.

Irományszámok - 1931-216

216. szám. 193 azonban később is valamely útra elindulása alkalmával a személyzetnek bizonyos részét Magyarországon szegődtetni, illetőleg e személyeknek a behajózási kikötőbe kiküldése és akár a hajó leszerelése, akár egyeseknek kihajózása esetében az anyaországba hazaküldése költségeit viselni kénytelenek. A 5. §-hoz. E szakasz a mentességek, illetőleg a kedvezmények hatályának kezdetéről és tartamáról rendelkezik. Az 1929 :

1. t.-c. értelmében a mentességeket legfeljebb 15 évre és csupán olyan hajóra nézve lehetett engedélyezni, amely a vízrebocsátása napjától számítva, 15 évnél nem idősebb. Olyan hajóra nézve, amelynek vízreboesátása napjától számítva 5 év már letelt, a korhatár kivételesen a 20. év végéig volt kiterjeszthető, azonban ilyen esetben a kedvezményeket csak legfeljebb 10 év tartamára lehetett engedélyezni és azok a hajó vízrebocsátásától számított 20. év végén túl nem terjedhettek. A most előterjesztett törvényjavaslat értelmében a mentességek addig maradnak hatályban, amíg a hajó a vízrebocsátásától számított 30 éves korhatárt el nem érte, feltéve, hogy a hajó legmagasabb osztályzatát megtartotta. Az utóbbi feltétel mellett a mentességek a 30 éves korhatáron túl is egy-egy esztendőre több ízben meghosszabbíthatók. A hajók kora csupán a hajózás biztonsága és a személyzet védelme szempontjából jött tekintetbe. Magyarországnak a folyó évben az életnek a tengeren való oltalmára és a tengeri hajók merülési vonalára vonatkozó nemzetközi egyezményekhez csatlakozása, ennek következtében a nemzetközien megállapított biztonsági szabályoknak a magyar hajókra alkalmazása és megtartásuknak hatályos ellenőrzése folytán azonban az említett biztonsági szempontok tökéletesen érvényesülnek. így tehát teljesen megfelelőnek találtam, ha a kedvezményezhető hajók korát 30 évben szabjuk meg, de egyszersmind megköveteljük, hogy a hajók mindenkor a legmagasabb minősítési osztályozásnak megfeleljenek. Minthogy pedig az idegen tőkét a magyar vállalkozásban részvételétől esetleg visszatarthatja, ha csupán a vállalat megalakulása és az alapítással járó pénzügyi műveletek befejezése után bizonyosodhatik meg afelől, vájjon különösen a 4. §. kedvezményeiben csakugyan fog-e részesedni, e szakaszba a kedvezmények előzetes biztosításának lehetőségét is beiktattam. A 6. §-hez. E szakasz arról rendelkezik, hogy a mentességben részesülő vállalatok is kötelesek adó vallomást tenni és az illetékmentes jogügyleteket is bejelenteni, minthogy a mentességek megvonása esetében a közterhek esedékessé válhatnak. A 7. §-hoz. E szakasz kimondja, hogy a mentességeket, illetőleg különös kedvezményeket meg kell vonni attól a vállalattól, amely a magyar tengeri kereskedelmi lobogó jó hírnevét veszélyezteti. Ilyen esetnek kell például tekinteni, ha a hajó rendszeres csempészést űz, vagy egyéb a nemzetközi egyezmények vagy a tengerészszokások szerint tiltott üzelmekkel foglalkozik, tekintet nélkül arra, vájjon a vonatkozó nemzetközi egyezménynek Magyarország is részes-e vagy sem. A 8. §-hoz. E szakasz a törvényes feltételek vagy kikötések meg nem tartása esetében a mentességeknek, illetőleg a kedvezményeknek megvonása iránt rendelkezik. Âz esetleges újból engedélyezéssel járó költségek és eljárások megtakarítása szempontjából könnyítést jelent a szakasznak az a rendelkezése is, hog y a mentességeket és kedvezményeket nem kell megvonni, hanem azok felfüggesztésének van helye akkor, ha vállalat igazolja, hogy erőhatalom, vagy súlyos gazdasági viszonyok folytán volt kénytelen üzemét szüneteltetni. Felsőházi iromány. 1931—1936. V. kötet. 25