Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-134

131. szám. 71 bíróságnak be nem jelentette köve­telését. 7. §. A részes arató és más részes munkás terményjárandóságának ki­szolgáltatását a terményre vezetett végrehajtás, vagy a gazdálkodó ellen nyitott csőd nem gátolja ; a gazdálkodó csődje esetében az ilyen részes elkülö­nítésre jogosult hitelező (1881 : XVII. t.-c. 51. §.), Ugyanezek a ren­delkezések állanak akkor is, ha a részért szerződött munkavállaló a meg­állapított rész helyett a bérként vagy­lagosan megállapított súly szerinti ter­ménymennyiséget választja (1898 : II. t.-c. 10. és 35. §.). Ha pedig a rész helyett a vagylagosan kikötött kész­pénzt választja : követelését előnyösen — közvetlenül az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek után — kell kielégíteni. A gazdálkodó csődjében a munkavállalót az- ilyen készpénzbeli követelés erejéig külön kielégítési jog illeti (1881: XVII. t.-c. 52. §.). A gazdaság terményeinek árverésen történt eladásából befolyt vételárból előnyösen — közvetlenül az előnyösen sorozandó végrehajtási költségek után — kell kielégíteni annak a munka­vállalónak a munkaviszonyból szár­mazó esedékes követelését, aki nem valamely meghatározott munka el­végzésére, hanem az év meghatározott szakában a gazdaságban felmerülő bár­mely munka elvégzésére legalább egy hónapi időtartamra vállalkozik, ha a szerződést a gazdálkodóval vagy meg­bízottjával a községi elöljáróság előtt kötötte. Ugyanez áll a munkavállaló kiérdemelt, de a szerződés szerint még esedékessé nem vált járandóságának kielégítésére. A gazdálkodó csődjében a munkavállalót az ilyen követelés erejéig a terményekből külön kielégí­tési jog illeti (1881 : XVII. t.-c. 52. §.). A mezőgazdasági munka vállalkozók­ról és segédmunkásokról szóló 1899 : XLII. t.-c. 10., 14. és 17. §-ai úgy módosulnak, hogy az a törvényes zálogjog, amelyet ezek a szakaszok cséplőgépvállalkozó és a gazdasági munkásvállalkozó munkásainak és a gazdasági segédmunkásoknak megad­nak, a végzett munkával már kiérde­melt minden munkabérre kiterjednek, tekintet nélkül arra, hogy a bérköve­telés azonnal, vagy később esedékes-e. IV. A dohány kertész járandósága. 8. §. A dohánytermelő a dohányter­més beváltási árának azzal a részével, amely az 1900. évi XXIX. t.-c. hatálya alá eső dohánykertészeinek járandósá­gát képezi, nem rendelkezik, az a do­hánytermelő tartozásai fejében végre­hajtás alá nem vonható, csődben pedig a tömegtől elkülönítendő. A dohánytermelő részére a kincstár által folyósított dohánytermelési előle­geket a dohánybeváltási árból a dohánykertész járandóságaira való te­kintet nélkül, le lehet vonni. 9. §. Az a dohánykertész, aki az 1900 : XXIX. t.-c. 8., vagy 11. §-ának megfelelő írásbeli szerződést mutat be, kérheti, hogy a m. kir. kincstár a do­hánybeváltási árnak őt illető részét ne fizesse ki a dohánytermelőnek. Ha a dohánykertész a dohánytermelő elleni követelését, a kérelem előterjesztése­kor még nem érvényesítette, köteles a közigazgatási hatóságnál, illetve a bí­róságnál követelését érvényesíteni és ezt nyolc nap alatt a dohánybeváltó­hivatalnál igazolni. Ilyen esetben a m. kir. dohánybeváltóhivatal, a dohány­kertész által igényelt összeget, a dohánykertész részére már . kiszol­gáltatott előlegnek levonásával, annál a közigazgatási hatóságnál, illetve bíró­ságnál letétbe helyezi, amelynél a do­hánykertész a követelést érvényesí­tette. A m. kir. dohánybeváltóhivatal nem köteles nagyobb Összeget letétbe helyezni, mint amennyi a dohányker­tész szerződésében meghatározott já­randóságnak az értéke. Ajogerősen meg­ítélt összeget a közigazgatási hatóság, illetve bíróság közvetlenül a dohány­kertésznek utalja ki,

Next

/
Thumbnails
Contents