Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-179

688 . 179. szám. minden cikk bemutatásra kerülhet, amely a kereskedelmi forgalomnak tárgya lehet. Az áru mint a vásár okon a mezőgazdasági terményeket és termékeket is többnyire kereskedők szokták a kereskedelmi forgalom céljaira előkészített alakban bemutatni. Vannak azonban olyan árumintavásárok, amelyeken kizáróan mezőgazdasággal foglalkozók mutatják be mintákban terményeiket és termékeiket. Ezeknek a mezőgazdasági árumintavásároknak különállását az ipari árumintavásárokkal szemben el kell ismerni. Ez a 3. §-ban megfelelő kifejezésre jut. Az ipari árumintavásároknak a mezőgazdaságiaktól való elválasztása nem ütközik nehézségekbe. Amennyiben mezőgazdasági termelők mutatják be szakszerűen csoportosított mintákban terményeiket és termékeiket, ez a bemutatás mezőgazdasági árumint avásár, ezzel szemben az iparosok és kereskedők árumintáinak szakszerűen csoportosított bemutatása ipari árumintavásár. Az árumintavásár jellege tehát az árumintákat bemutatók foglalkozása szerint alakul. Más kritériumot nem lehet célszerűen megállapítani, nevezetesen nem lehet az áruminták eredetéből vagy minőségéből kiindulni, mert a mezőgazdaság köréből származó áruk a kereskedelmi forgalomra kikészítve és a kereskedők által árumintákban bemutatva, kétségkívül ipari árumintavásár tárgyai. Az árumintavásárok keretében gyakran szoktak egyes csoportokat kiállítási jelleggel rendezni, főképpen azzal a célzattal, hogy ezen csoportok által egyelőre csak a közönség érdeklődését keltsék fel, egy-két évvel később pedig ezeket a csoportokat is az árumintavásár jellegének megfelelően állíthassák be. A törvényjavaslat lehetővé teszi ennélfogva azt, hogy az árumintavásárok keretében egyes árucsoportokat kiállítási jelleggel lehessen bemutatni. Önként értetődik, hogy a kiállítási jelleggel rendezett és bemutatott csoportok csak oly keretet foglalhatnak el, amely az árumintavásárnak jellegét nem érinti. A 4. §-hoz. Az ebben a szakaszban foglalt rendelkezések alkotják a törvényjavaslat gerincét. A szakasz a kiállítások és árumintavásárok rendezését nemcsak engedélyhez köti, hanem egyszersmind meghatározza azoknak a körét, akik engedélyt kaphatnak, valamint az engedély kiadásának általános feltételeit. Az engedély megadását a törvényjavaslat az ipari kiállítások és árumintavásároktekintetében a kereskedelemügyi miniszternek, a mezőgazdasági kiállítások és árumintavásárok tekintetében a földmívelésügyi miniszternek, illetőleg, ha területük szűkebb egy törvényhatóság területénél, a törvényhatóság első tisztviselőjének, az ipari és mezőgazdasági (vegyes) kiállítások tekintetében a nevezett két miniszter együttes elhatározásának tartja fenn. Egyes érdekképviseleti testületek felvetették a gondolatot, nem volna-e az eljárás egyszerűsége érdekében kívánatos a szűkebb keretek között tartott ipari kiállítások engedélyezését az elsőilletőleg a másodfokú közigazgatási hatóságokra bízni. A törvényjavaslat abból a célból, hogy az ipari kiállítások és árumintavásárok engedélyezésénél egységes elvek érvényesítését és sikerük érdekében rendezésüknél megfelelő időközöknek és beosztásnak betartását biztosítsa, az engedélyezést a kereskedelemügyi miniszternek feladatává teszi. Ennek azért sem lehet akadálya, mert ipari kiállításokat és árumintavásárokat az alkotandó törvény rendelkezései folytán nem fognak nagy számban rendezni. Az ipari kiállítások és árú mint a vásár ok ügyének központi intézéséből tehát a központi hatóságokra számottevő munkatöbblet nem fog származni. A törvényjavaslat teljesen ki akarja zárni azt, hogy bárki vállalkozásszerűen, nyerészkedési célból rendezzen kiállítást, illetőleg áramintavásárt. Ezért a 4. §. második .bekezdése olyképpen rendelkezik, hogy kiállítás, illetőleg árumintavásár rendezésére csak olyan közcélú intézmény, testület, vagy egyesület kaphat enge-