Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.
Irományszámok - 1931-158
158. szám/ 397 2-ik melléklet a 11-ik ülés jegyzőkönyvéhez. Tájékoztatás az állami népiskolák fenntartási ügyéről. Az elemi népoktatási tanintézetek felállításáról az 1868. évi XXXVIII. t.-c. intézkedik, mely törvény V. fejezet 23. §-a a községet jelöli meg, mint köteles iskolafenntartót. A törvény III. fejezete a hitfelekezetek, a IV. fejezete pedig a magánosok és társulatoknak adja meg a lehetőséget iskolák állítására. Az V. fejezet 26, §-a pedig a községeknek államsegély igénybevételére is ad módot. Oly helyeken tehát, ahol a község az elemi iskola fenntartását szegénységénél fogva nem tudta biztosítani, állami iskola állíttatott. A mindenkori gyakorlat szerint az állam viselte a tanítói fizetéseket. A dologi költségek részbeni fedezésére a fentidézett törvény alapján kivethető, illetőleg felhasználható 5 %-o s iskolai pótadó vétetett igénybe, egyébként pedig az állami iskola felállításakor, illetőleg valamely községi vagy hitfelekezeti stb. iskola államosításakor az iskolafenntartóval egyezség köttetett, airelyegyesség megjelölte azokat a készpénzbeni vagy természetbeni járulékokat, melyeket a köteles fenntartónak az állami iskola dologi szükségleteinek részbeni vagy teljes fedezésére szolgáltatnia kellett. Ezek és az iskola részére biztosított ingatlanok hozadéka és egyéb esetleges jövedelmek szolgáltatták az iskola helyi költségvetésének bevételi részét. Az iskola költségvetésének szükségleti részében pedig előirányoztattak az iskola napi tisztogatási, fűtési, világítási, a havonként esedékes belső tisztogatási, kisebb helyreállítási, írószer, nyomtatványok és egyéb vegyes szükségletek költségei. Ha a szükségleti rész a bevételi részen alul maradt, úgy az iskola költségvetése jövedelmi felesleggel zárult, ellenkező esetben pedig a különbözet államsegély címén a tárca terhére utalványoztatott. A tárca költségvetésiben a 19. cini. «Dologi kiadások» 4. rovata alatt «Az állami iskolák helyi költségvetéseiben mutatkozó hiányok alapján utalványozandó ellátmányokra» címén felvett előirányzat tehát nettó rendszerben irányoztatott elő. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924. évi IV. t.-c. alapján kiadott 177.200/1924. B. Ü. számú rendelet az iskolák ellátása szempontjából erős kihatással volt, mert megszüntette az iskola főjövedelmét, az 5 %-os pótadót és új megállapodások létesítésére utasította a helyi érdekeltségeket. Ennek a rendelkezésnek mintegy természetszerű következménye volt, hogy az érdekeltségek igyekeztek az iskolai terhektől szahadulni. Törvényes rendelkezésről kellett tehát gondoskodni, hogy az iskolák ellátása a tárca-hitelek állandó apasztásával szemben mégis biztosítható legyen. Az 1926. évi VII. t.-c. 12. §-ában nyert felhatalmazás adta meg azt a lehetőséget, hogy a községek az eredeti szervezési megállapodásoktól eltérőleg is köteleztessenek az iskolai terhek viselésére. A törvényes felhatalmazásra szükség volt, hogy az állami iskolával bíró községek és a községi vagy hitfelekezeti iskolát fenntartó érdekeltségek között a teherviselés szempontjából fennálló kiáltó ellentét^ ha csak megközelíthetőleg is, kiegyenlíttessék. Amíg ugyanis a saját iskoláját fenntartó érdekeltség az összes, vagy fizetéskiegészítő államsegély számbavételével a személyi kiadásokon felül az összes dologi terheket is viselte, az állami iskolával bíró község csak a dologi szükségletek egy részéről gondoskodott. Az egyenlő elbánás elvénél fogva tehát kötelezendő volt az állami iskolával
