Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-130

20 130. szám. A 20. §-hoz. A versenytörvény abban a felt evésben mellőzte a befeketítés elleni büntetőjogi oltalom szabályozását, hogy az 1914 : XLI. t -c. 24—26. §-ai a hitelsértést büntetvén, a befeketítés elleni oltalmat is megadják. Ez a feltevés mindaddig jogos volt, amíg a törvény a szédelgő feldícsérést, a bitorlást, az utánzást, az üzleti vesztegetést és az üzleti vagy üzemi titok megsértését nem bünntette súlyosabban, mint az 1914. évi XLI. t..-c. a hitelrontást. A versenytörvény javaslata ilyen értelemben tartalmazott rendelkezéseket. Az igazságügyi bizottság azonban a versenytörvényben szabályozott vétségek büntetését lényegesen megszigorította, a vétség büntetését egy évről három évig terjedhető fogházra emelte, visszaesés esetében kimondhatónak nyilvánította a kereskedéstől vagy iparűzéstől való eltiltást is. Amíg ez a szigorú büntetőjogi oltalom érvényesült valamennyi vétséggé nyilvánított bűncselekménnyel szemben, addig a befeketítés — tehát az üzleti verseny egyik legveszedelmesebb megjelenési alakja — a hitelrontás relatíve egyhe szankciója alatt maradt. A 20. §. felvételét tehát mindenekelőtt ennek a szembeszökő és semmivel sem indokolható disparitásnak az eltüntetése indokolja. Be szükségessé válik a hírnév- és hitelrontás önálló kriminalizálása azért is, mert a befeketítés tényálladéka nem fedi teljesen a hitelrontás tényálladékát. Amíg az 1914 : XLI. t.-c. 24. §-a a hitel veszélyeztetését, vagy a hitelképesség csökkentését állítja előtérbe, addig a befeketítés sajátos területe a jóhírnévnek a veszélyeztetése. A Btk. 75. §-ához képest csak a szándékos cselekmények esnek a 20. §. büntető rendelkezése alá. A szándékossághoz elegendő a valótlanság tudata, továbbá annak tudata, hogy a tényállítás, híresztelés, vagy az üzleti tisztességbe ütköző cselekmény a verseny vállal at hitelét vagy jóhírnevét veszélyezteti vagy hitelképességét csökkenti. Különös célzat a 20. §. alkalmazásához csak annyiban szükséges, amennyiben az ebben a §-ban meghatározott cselekménynek versenyre kellirányulnia. Az nem szükséges, hogy a tényállítás stb. a tettes jobb tudomásával ellenkezzék, hanem elegendő az eshetőleges szándék is. A becsület védelméről szóló 1914 : XLI. t.-c. 24. §. második bekezdésében foglaltakhoz hasonló rendelkezés felvétele nem mutatkozott szükségesnek, mert a verseny céljából elkövetett valótlan tényállítás stb. tekintetében a hiteltudósításra is a javaslat 20. §-ának rendelkezéseit kell a dolog természetéhez képest alkalmazni. A versenyre irányuló célzat mellett ugyanis az említett törvény 24. §. második bekezdésében megszabott enyhébb rendelkezés alkalmazása nem volna indokolt. A §. második bekezdése a tisztességtelen versenyről szóló törvénynek az alkalmazottra, megbízottra, a visszaesésre, a keresettől, iparűzéstől eltiltásra, magánindítványra, az ítélet közzétételére, a katonai büntető bíráskodás alatt álló egyénekkel szemben az eljárásra, a polgári és büntető ügyekben a kereskedelmi és iparkamarák értesítésére stb. vonatkozó rendelkezéseket terjeszti ki az e §-ban foglalt cselekményre is. A 21—23. §§. a törvény életbeléptetésével, a törvény végrehajtásával kapcsolatos rendelkezéseket tartalmazzák. A 21. §. lehetővé teszi, hogy a kereskedelemügyi miniszter a 2. §-ban említett engedély kiadását rendelettel díj fizetésétől tehesse függővé, amely díjakból befolyt Összeget évről-évre felerészben elszegényedett iparosok és kereskedők segélyezésére, felerészben szorgalmas tanoncok jutalmazására, kell fordítani. Budapesten, 1933. évi január hó 25-én. Dr* Pabinpi Tihamér s. h, ín. kir. kereskedelemügyi miniszter.