Felsőházi irományok, 1931. IV. kötet • 129-195. sz.

Irományszámok - 1931-144

144. szám. 105 Article 21. On donnera exécution aux significations, citations et aux commissions rogatoires en conformité des lois du Pays requis. L'Etat requis enverra par la voie diplomatique les actes qui prouvent l'accomplissement des significations et ceux qui constituent l'exécution des commissions rogatoires ou fera con­naître les motifs qui s'y opposent. Article 22. L'exécution d'une signi­fication et d'une commission rogatoire ne pourra être refusée que : 1° si l'authenticité du document n'est pas établie ; 2° si dans l'Etat requis l'exécution de la signification ou de la commission rogatoire ne rentre pas dans les attri­butions du pouvoir judiciaire ; 3° si l'Etat sur le territoire duquel l'exécution devrait avoir lieu, la juge de nature à porter atteinte à l'ordre public ou au droit public intérieur ; 4° s'il s'agit delà poursuite d'un sujet de l'Etat requis qui ne se trouve pas sur le territoire de l'Etat requérant ; 5° si l'infraction faisant l'objet de la poursuite, n'est pas punissable d'après les lois de l'Etat requis ou si elle a un caractère politique ou exclusivement militaire, ou pour laquelle l'extradition n'est pas admis ; 6° si le jugement de condamnation à signifier a été rendu contre un sujet de l'Etat requis ; 7° si la citation à signifier menace le prévenu, en cas de non-comparu­tion, d'être l'objet d'un mandat d'ame­ner ou d'arrêt, ou si la citation d'un témoin ou d'un expert fait prévoir les conséquences légales de la non-com­parution, consistant en une peine ou une imposition de frais ou bien en un mandat d'amener, ou d'arrêt. En cas d'incompétence de l'autorité requise, la commission rogatoire sera transmise d'office à l'autorité judiciaire compétente du même Etat, suivant les règles établies par la législation de celui-ci. 21. cikk. A kézbesítést, idézést és megkeresést a megkeresett Ország tör­vényeinek megfelelően kell teljesíteni. A megkeresett Állam diplomáciai úton küldi meg a kézbesítések teljesí­tésére és a megkeresések foganatosí­tására vonatkozó elintézési iratokat vagy közli az elintézés akadályát. 22. cikk. Kézbesítés vagy megkere­sés teljesítését csak akkor lehet meg­tagadni : 1. ha az okmány hitelessége két­séges ; 2. ha a megkeresett Államban a kézbesítés vagy a megkeresés teljesí­tése nem tartozik a bírói hatalom ha­táskörébe ; 3. ha az az Állam, amelynek terü­letén teljesíteni kellene, azt közrend­jére vagy belső közjogára sérelmes ter­mészetűnek tartja ; 4. ha a megkeresett Állam olyan polgá­rának üldözéséről van szó, aki nem tar­tózkodik a megkereső Állam területén; 5. ha az üldözésre okot adó bűn­cselekmény a megkeresett Állam tör­vényei szerint nem büntethető, ha politikai vagy kizárólag katonai jellege van, avagy ha miatta kiadatásnak nincs helye ; 6. ha a büntető ítélet, amelyet kéz­besíteni kellene, a megkeresett Állam polgára ellen irányult ; 7. ha az idézés, amelyet kézbesíteni kellene, a gyanúsítottat meg nem jele­nése esetére elővezető vagy elfogató­parancs kibocsátásával fenyegeti, vagy ha tanút vagy szakértőt idéző végzés a meg nem jelenés törvényes követ­kezményeire utal, amelyek büntetés­ben vagy költségviselésben, avagy elő­vezető vagy elfogatóparancs kibocsá­tásában állhatnak. A megkeresett hatóság illetéktelen­sége esetében a megkeresést ugyan­annak az Államnak illetékes bírói ható­ságához az ő törvényei értelmében megállapított szabályok szerint hiva­talból át kell tenni, Felsőházi iromány. 1931—1936, IV. kötet, H

Next

/
Thumbnails
Contents