Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.

Irományszámok - 1931-80

M &). szám. 3. hivatali állását az országgyűlési tagság tartama alatt is megtarthatja, ele az; állást el nem láthatja, hanem szabadságon van, , 4. hivatali állását az országgyűlési tagság tartama alatt megtarthatja és el is láthatja. A legszigorúbb álláspontot (abszolút választhatatlanság) Románia és Görögország képviseli. A képviselők és szenátorok választásáról szóló román törvény (Monitorul Official 1926 március 21-iki 71. száma) 30. cikke szerint az állami költségvetés terhére javadalmazott személyt az országgyűlés tagjává általában csak akkor lehet megválasztani, ha a választókerületi gyűlés egybehívása előtt legalább Öt nappal lemondott hivataláról ; az e célból való lemondást hivatalból elfogadottnak kell tekinteni és a lemondottat újból kinevezni csak a törvények értelmében lehet. Az 1927. évi görög alkotmány 40. §-a szerint köztisztviselőt képviselőségre csak akkor lehet jelölni, ha a jelölés előtt írásban lemondott állásáról; a lemondott a választástól számított hat hó előtt nem térhet vissza a közszolgálatba, tisztek pedig sohasem. A többi állam általában megengedi tisztviselőknek országgyűlési taggá választását és a választást legfeljebb a tisztviselők bizonyos csoportjaira tiltja el (relatív választhatatlanság). Ezek közé az államok közé tartozik elsősorban Anglia, ahol Anna királynőnek 1707. évi és elvileg mind a mai napig érvényben lévő törvénye szerint egyenkint felsorolt régi tisztségeknek és bizonyos kivételekkel az ú. n. új tisztségeknek a viselőit nem lehet országgyűlési képviselővé megválasztani. De ilyen példák az újabb alkotmányokban is találhatók. így például az 1920. évi cseh-szlovák alkotmány 20. §-a szerint járási és kerületi főnökök nem választhatók a nemzetgyűlés tagjaivá. Az 1921. évi jugoszláv alkotmány 73. cikke szerint a közhatalmat gyakorló tisztviselőket területi illetőségük választókerületében nem lehet megválasztani. Az 1928. évi guatemalai alkotmány 50. cikke szerint az elsőfokú bírónak, a politikai főnöknek, a katonai parancsnoknak, stb. képviselővé választása érvénytelen funkciójának választói körzetében. Még szigorúbb rendelkezést tartalmaz a görög alkotmány 40. §-a, amely szerint közhivatalnokokat és katonai személyeket nem lehet képviselővé jelölni oly területen, amelyen a választás előtt három éven belül működtek. Az 1921. évi jugoszláv alkotmány 73. cikke szerint rendőrségi, pénzügyi, erdészeti, valamint földbirtokreformot végrehajtó tisztviselőt nemzetgyűlési képviselővé csak akkor lehet jelölni, ha a választás kiírása előtt egy évvel tisztviselői minősége megszűnt. A román és görög államon kívül az alkotmányok általában megengedik, hogy a közalkalmazottak az országgyűlés tagjai legyenek, azonban a köztisztséget az országgyűlési tagsággal nagyobbrészt összeférhetetlennek nyilvánítják ; az országgyűlés tagjává választott személy eddigi közalkalmazása tehát vagy magától megszűnik, vagy azt az országgyűlés tagja rövidesen megszüntetni köteles. Az államoknak ebbe a második csoportjába tartoznak : Franciaország (az 1928 december 30-iki költségvetési törvény 88. §-ának II. pontja), Belgium (1931 augusztus 6-iki összeférhetetlenségi törvény 1. §-a), Észtország (1920. évi alkotmány 38. §-a), Albánia (1928. évi alkotmány 21. §-a), Amerikai Egyesült-Államok (1787. évi alkotmány I. cikk 6. rész), Guatemala (1928. évi alkotmány 50. cikke), Lengyelország (1921. évi alkotmány 17. cikke), Lettország (házszabályok 8. és 9. §-a), Svájc (1874. évi alkotmány 77. cikke), Törökország (1924. évi alkotmány 23. §-a), Spanyolország, Luxemburg, stb. Természetesen a felsorolt államok az általános szabály alól engednek kivételeket. Egyrészt némely állam, például Guatemala — mint fentebb láttuk — bizonyos