Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-80
70 80. szám. végrehajtása miatt. Hiába voltak a törvény szigorú szabályai, ha azokat az ítélkező bizottság nem alkalmazta szigorral. Szmrecsányi György már 1911-ben •— báró Lévay Lajos ügyében hozott ítélet hatása alatt •— javasolta az egész törvény hatályon kívül helyezését, hogy így kifejezetten is megnyíljanak a többség részére a közgazdasági tevékenység zsilipjei. Bakovszky indítványára szintén két feltűnést keltő ítélet szolgált kiinduló pontul. 63 ) A hivatalos kormánynyilatkozat ellenére a tárgyalás alá került választójogi törvényjavaslatok az összeférhetetlenség kérdését csak futólagosan érintik. Nevezetesen az 1913 : XIV. t.-c. csak az aktív és passzív választói jogból kizáró okokat állapítja meg újonnan (13., 14., 18. és 19. §-ok). E rendelkezéseket nagyjából átveszi az 1918 : XVII. t.-c. 10., 11., 15. és 16. § _ a, ez a törvény azonban a 172. és 173. §-ban már kiegészíti az 1901 : XXIV. t.-c. rendelkezéseit is. Nevezetesen kimondja, hogy a képviselőnek fellépő tisztviselőt szabadságidő illeti meg, — hogy a képviselőséggel össze nem férő állást betöltő tisztviselőt hivatalból nyugdíjazni kell,—végre újra szabályozza a büntetőjogi összeférhetetlenséget. Mind e szabások nem kerültek alkalmazásra. Ellenben hatályba lépett az 1911 : VI. t.-c. 22. §-a, mely az összeférhetetlenség alól kiveszi az ásványolaj félék és földgáz tekintetében a kormánnyal szemben fennálló viszonyt ; továbbá az 1911 : XV. t.-c. 4. §-a, amely szerint a Magyar Földhitelintézetek Országos Szövetségének alkalmazottai országgyűlési képviselők lehetnek ; végre az 1916 : XIV. t.-c. 8. §-a, amely szerint a Pénzintézeti Központ alkalmazottai. országgyűlési képviselők nem lehetnek. 64 ) Az 1920-ban összegyűlt nemzetgyűlés tagjaira a Frk drich-minisztérium az 5986/1919. M. E. sz. rendeletben szabályozta az összeférhetetlenség kérdését. Az 1920 : 1. t.-c. 1. §-a által jóváhagyott ez a rendelet az 1901 : XXIV. törvénycikk rendelkezéseit általában fenntartja, csak a közszolgálati összeférhetetlenséget szabályozza teljesen újonnan. A rendelet szerint a nemzetgyűlési képviselővé megválasztott közalkalmazottak hivatali állásukat néhány kivétellel általában megtarthatják, azonban állásukat a megállapított kivételekkel általában nem tölthetik be ; a képviselőt hivatali állásra — meghatározott állások kivételével — kínevezni vagy előléptetni nem lehet, a megengedett kinevezés viszont nem vonja maga után az új választás alá vetés szükségét. A nemzetgyűlés tagjaira tehát a közhivatali összeférhetlenséget a rendelet megszünteti annyiban, hogy közalkalmazottaknak képviselővé választását megengedi anélkül, hogy azoknak nyugdíjba kellene menniök. A nemzet újjáépítésében nagy érdemeket szerzett tisztviselői osztály részére teszi lehetővé ez a rendelkezés a kivételes jellegű és rövid tartamú nemzetgyűlésen való részvételt, mégpedig anélkül, hogy életpályájukat abba kellene hagyniok s így érdekeiket kockáztatniuk. Viszont a rendelet szigorít annyiban, hogy a nemzetgyűlés tagjainak tisztviselői kinevezését teljesen eltiltja. Utóbbi rendelkezést Pallavicini György őrgróf indítványa meg akarta toldani azzal, hogy a nemzetgyűlés által szervezett állásokra a nemzetgyűlés tagjai megbízásuk megszűnésétől számított egy év alatt se legyenek kinevezhetők ; ez az indítvány azonban már nem kerülhetett plenáris tárgyalásra. 65 ) A második nemzetgyűlésre vonatkozó 2.200/1922. M. E. számú rendelet a 114. és 115. §-ba jóformán változatlanul átveszi az 5.986/1919. M. E. számú renM ) Idézett helyen. 64 ) Ez az utóbbi rendelkezés az 1920 : XXXVII. törvénycikk életbelépésével hatályát vesztette, » 8 ) Zeller, id. mű 171—173. lapok,
