Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-80
48 &Ô. szanl. kerületének közönségével áll, amely képviselőjét a helyes közfelfogás elnomályosulása esetében nem a haza, de a kerület érdekeinek előmozdítása körül fölmutatható sikereiért támogatja ; a képviselő állásának szilárdsága esetleg nem is a kerület, hanem egyes befolyásos választók magánérdekei körül kifejtett sikeres fáradozásainak arányától függhet. Ez a függőség a képviselőt önkénytelenül sodorhatja abba az irányba, hogy választóinak kívánságait minél inkább kielégítse. Felhasználja erre a célra a kormánnyal szemben fennálló befolyását, mert a kormány viszont az egyes képviselőket igyekszik híveiként megtartani. A helyes erkölcsi érzék eltompulása esetében Haendel szerint felmerülhet az ' a jelenség is, hogy egyesek a magasztos köztisztségben nyert hatalmat a maguk javára igyekeznek gazdaságilag minél hathatósabban kiaknázni. A képviselőséget esetleg csak átmenetnek tekintik valamely jól jövedelmező állás elnyerésére és más, nem egyszer jogosulatlan előnyök szerzésére. Rendszerré válhatik a hivatalokban való járás-kelés, a közigazgatási ügyekbe való beavatkozás. A képviselői hivatásnak ilyen helytelen felfogása mellett a képviseleti rendszer elvesztheti erkölcsi bázisát és magánjogi társulat színvonalára süllyedhet, amely a szótvívők anyagi hasznánál egyéb célt nem ismer. 1 ) Ha Haendel elméleti fejtegetései túlságos sötét színekkel festik is a parlamenti élet elfajulásának lehetőségeit, mégis figyelmet érdemelnek, mert figyelmeztetnek arra a veszélyre, amely kellően szigorú szabályozás hiányában előállhat. Az országgyűlés tagjai a nemzet bizalmából a legfontosabb nemzeti munkának a részesei ; ők vannak hivatva kifejezni a törvényekben a nemzet akaratát. Ezt a munkát kizárólag a nemzeti érdekek szempontjából végezhetik. Ha működésüket akármilyen más szempont irányítaná, ha önös érdek, érvényesülési tekintetek, függőségi helyzet, illetéktelen befolyás a hatását éreztetni tudná : az végeredményben a nemzeti akarat meghamisítását eredményezné és így a parlamentarizmus alapgondolatának megtagadását jelentené. Az ilyen országgyűlés elvesztené erkölcsi tekintélyét. Az összeférhetetlenség szabályozása a parlamentáris gondolat védelmét hozza az ismertetett veszélyekkel szemben. Minthogy így az összeférhetetlenség a parlamentarizmus lényegét kívánja fenntartani és biztosítani, jelentősége felbecsülhetetlen ; ma ez az országgyűlési rendszernek talán legfontosabb és legidőszerűbb kérdése. Az összeférhetetlenség helyes szabályozása egyrészt csökkenteni törekszik az önös érdek útjára csábító alkalmakat, másrészt egyenesen kizárja a parlamentből azokat, akiknél körülményeiknél fogva feltehető a veszélyhogy működésüket nem az egyetemes nemzeti érdekek fogják irányítani. Joggal lehet mondani, hogy az országgyűlés függetlensége és szabadsága, a törvényhozási munka tekintélye, a parlamenti élet tisztasága és színvonala inkább a tagok kiváló egyéni tulajdonain, jellemszilárdságán, önzetlenségén és tisztességén múlik, és hogy jogszabályokkal a parlamentarizmus betegségeit teljesen kiküszöbölni nagyon nehéz, vagy egyenesen lehetetlen. Ast is el kell ismerni, hogy az összeférhetetlenség szigorú szabályozása érdemes embereket is kizárhat és megnehezíti a szakemberek egyes csoportjainak a törvényhozási munkába való bevonását. A mindinkább előtérbe lépő érdekképviseleti gondolattal is ellentétesnek látszik az országgyűlési tagok függetlenségének túlzott kiépítése. 2 ) Mindezek az érvek befolyásolhatják az Összeférhetetlenség szabályozásának az irányát és módját, de a szabályozást feleslegessé nem teszik. *) Dr. Haendel : A parlamentarizmus, 293—298. 1. a ) Az olasz faseizmus eltörölte az összeférhetetlenséget.
