Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.

Irományszámok - 1931-77

26 77. szám. des bevételeknél csak újabb kölcsönökkel pótolható nagymérvű kiesést okoztak. A társasági bevételek szempontjából legfontosabb tömegáruforgalom a hajózási viszonylatokban erősen megcsappant és ha viszont egyes cikkeknél, vagy egyes időközökben mutatkozott is némi emelkedés, ennek pénzügyi kihatása a közlekedési vállalatok között fennforgott éles verseny következtében nem jutott kellőképpen érvényre. A hajózásra általánosan nehezedő és fokozódó terhek arra bírták a már a múltban is érdekkapcsolatban állott hajózási társaságokat, úgymint a Magyar Királyi Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság-ot, az Első Dunagőzhajózási Társulatot, a Délnémet Dunagőzhajózási Társaságot és a Bajor Lloydot, hogy a szolgálat egységes ellátásával (kooperáció) a felmerülő költségek apasztására törekedjenek. Intézkedés történt továbbá az üzem racionalizálása, a takarékosságnak minden téren a legmesszebbmenő következetességgel történt keresztülvitele és a kiadások lehető csökkentése iránt is. Hazai folyamhajózási vállalatunk fennállásának biztosításához szükséges azonban, hogy a társaság más tekintetben is megerősíttessék. Nem hagyhatjuk ugyanis figyelmen kívül, hogy a Magyar Királyi Folyam-és Tengerhajózási R.-T. a legnagyobb és legszámottevőbb magyar hajózási vállalat a Dunán és érdekeink a jövő szempontjából kiszámíthatatlan károsodást szenvedhetnének, ha a vállalat fennmaradását nem biztosítanók. Az önálló dunai magyar hajózásra ugyanis hazánknak az agrártermékek értékesítésének előmozdítása érdekében mindenkor fokozottabb szüksége volt, miíit a többi dunai államnak. Ez a szükségesség most még inkább hatványozódik, mert a mezőgazdasági tömegcikkek exportjánál az olcsóbb vízi úton való szállítás még nagyobb jelentőséggel bír, mint a múltban. Miután a fentiek szerint a kiadások apasztása folytán lehetőség nyilt arra, hogy a társaság a jövőben pénzügyi kötelezettségeinek rendezése esetén újabb veszteségek nélkül folytathatja üzemét, a rendezés lehetővé tétele érdekében szükséges, hogy az eddigi, a kötelező járatok üzemben tartása céljából folyósított államsegélyen felül évenkint legfeljebb évi 2,000.000 pengő külön államsegély biztosíttassék. Ez a külön államsegély, valamint a rendes évi 1,500.000 pengő államsegélyből a m. kir. kereskedelemügyi miniszter és a m. kir. pénzügyminiszter által jóváhagyott törlesztési terv szerint a társaság függőtartozásainak rendezésére lekötendő évi összeg csak a tartozások törlesztési és kamatszolgálatára vehető igénybe. A rendezés alapfeltétele természetesen az, hogy a hitelező pénzintézetek követeléseiknek az árutartozások kiegyenlítése után annuitásos részletekben való tör^ lesztésének lehetőségét biztosítsák. E rendezés keresztülvitele esetén az évi államsegélyek ellenében az államkincstár birtokába jut a társaság azon részvényeinek is, melyeket a társaság 1930. évi augusztus hó 30-án tartott rendes közgyűlésében elhatározott alaptőkeemelésből kifolyólag kibocsát. A pótszerződésben biztosítva van annak a lehetősége is, hogy a pénzpiac helyzete szerint kínálkozó kedvező alkalommal a társaság elsőbbségi kölcsönt vegyen fel, melynek fedezetéül ugyancsak a külön államsegély és a rendes államsegélyből fentiek szerint lekötendő hányad szolgálna. Ezt a célt kívánja előmozdítani a törvényjavaslat 4. §-a is, amely a társaság elsőbbségi kötvényeinek óvadékképessége tekintetében rendelkezik. Az új rendezésnek ilymódon való keresztülvitele teljes mértékben biztosítja, hogy a társaság átszervezése az új viszonyoknak megfelelően és a fennforgó állami érdekek kizárólagos érvényesítésével legyen folytatható, illetve befejezhető és ennek folytán adva lesz az alapja annak, hogy a társaság az új szervezetben egész műkő-