Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-80
80. szám» 117 Á visszautasítási, illetőleg egyszerű irattárba helyezési jog természetesen az összeférhetetlenségi bíróság elnökét, illetőleg a bíróságot is megilleti, ha a Ház elnöke ezzel a jogával nem élt. Ha a bejelentés alapján keletkezett ügy a most érintett okok valamelyike miatt meg nem szűnt, az összeférhetetlenségi bíróság a szóbeli tárgyalásra határnapot tűz és az ügyet szóbeli tárgyaláson intézi el. A 44. §. (2) bekezdésében erre nézve megállapított határidők a tárgyalás lehető alapossága mellett annak gyorsaságát szolgálják. A 45—47. §-okhoz. A 45. §. az eljárásra irányadó általános szabályt, a 46. és 47. §. az ezzel szemben fennálló kivételeket, illetőleg különleges rendelkezéseket állapítja meg az összeférhetetlenségi ügyekkel kapcsolatos eljárás természetének megfelelően. Az officialitás elve (47. §. (1) bekezdése) annak a ténynek felel meg, hogy az összeférhetetlenségi ügyekben közjogi jelentőségű eljárásról van szó. Az országgyűlés tagjai és a miniszterek az összeférhetetlenségi bíróságnak könnyen rendelkezésre állhatnak, ennek következtében költségkímélési vagy egyéb közérdekű szempontok nem szólhatnak az ellen, hogy az összeférhetetlenségi bíróság tanuként kihallgatásukat, vagy személyes meghallgatásukat mindenkor maga foganatosítsa ; a közvetlenség előnyei ezt kívánatossá teszik. Minthogy a bíráskodás joga az országgyűlés tagjaiból alakított bíróságot illeti meg, ez a bíróság természetesen a mentelmi jogra tekintet nélkül alkalmazhat a szabályszerűen megidézett tanú előállítása végett kényszereszközöket, ha ez á tanú az országgyűlés tagja. Az összeférhetetlenségi bíróság alap jellegében nem azonos a m. kir. bíróságokkal ; eljárásában az országgyűlés akarata jut kifejezésre. Ezért nem ítélkezhetik Ö Felsége a király, illetőleg ezidőszerint a Magyar Szent Korona nevében, mint a kir. bíróságok. A 47. §. (5) bekezdése ezt határozottan kifejezésre juttatja. A 48. §-hoz. Ez a § az összeférhetetlenségi ügyben tett hamis tanúvallomás tekintetében szükséges szankciót állapítja meg. Ilyen szankciót az 1901 : XXIV. t.-c. 20. §-a is tartalmaz. A 49. §~hoz. A (3) bekezdés megfelel az 1901 : XXIV. t.-c. 10. §-ának. A törvényjavaslat 16. §-ának (4) bekezdése az országgyűlési tag egyenesági rokonának jog vagy kedvezmény szerzése, szerződéses, vagy üzleti viszonya vagy összeköttetése esetére különlegesen is megállapítja azt az összeférhetetlenséget, amelynek egyéb esetekben megállapításáról a most tárgyalt (3) bekezdés az összeférhetetlenség természeténél fogva és az ezzel kapcsolatos közérdekből általánosságban rendelkezik. Ez a törvényjavaslat nem kívánja érinteni azoknak a rendelkezéseknek a hatályát, amelyek fennálló jogunkban tilalmat állapítanak meg arra nézve, hogy az országgyűlés tagja a magyar hazához, vagy a magyar nemzethez tartozó köteles hűség ellen vétsen, vagy az állam törvényeinek megváltoztatására más módon, mint törvényes eszközökkel törekedjék, vagy törvényhozói működésében az országgyűlésen kívül álló tényezőktől utasítást fogadjon el, vagy magát ilyen tényező rendelkezéseinek vesse alá. Természetes, hogy ezentúl a most megjelölt esetekben is azt az eljárást kell alkalmazni, amely az egyéb összeférhetetlenségi esetek elbírálásánál is irányadó. Az 50. §-hoz. A törvényjavaslat fenntartani kívánja az 1901 : XXIV. t.-c. 24. §-ának azt az alapgondolatát, amely szerint minden olyan esetben, amikor ez a kérdés vitatható, különbséget kell tenni az országgyűlés tagjának egyfelől nyilvánvaló rosszhiszeműsége, másfelől ennek hiánya közt. Az utóbbi esetben méltányos az országgyűlés tagjának határidőt szabni arra, hogy vagy szüntesse meg az összeférhetetlenséget, vagy pedig mondjon le országgyűlési tagságáról.
