Felsőházi irományok, 1931. III. kötet • 72-128. sz.
Irományszámok - 1931-80
114 80. szám. helyzet, illetőleg magatartás elbírálásának kezdeményezésére jogosultnak kell tekinteni minden állampolgárt, méginkább az országgyűlés érdekelt Házának tagját. A képviselőház házszabályainak 60. §-a ma a §-nak nagyobb részt megfelelő megoldást tartalmaz az országgyűlési képviselő ellen irányuló összeférhetetlenségi bejelentés tekintetében. Ettől a §-tól eltérően a javaslat az országyűlés tagjának is — éppúgy, mint más állampolgárnak—csupán írásbeli bejelentést enged meg. Az élőszóval tettnél jobban megfelel ez a javaslat alapelvének, amely szerint az összeférhetetlenségi bejelentésben az összeférhetetlenség alapjául szolgáló tényállást és a törvénynek azt a §-át, amelynek alapján a tényállás összeférhetetlenségre vezet, határozottan meg kell jelölni (3á. §.). A 32. §. (3) bekezdésének első mondatában megkívánt aláírás-hitelesítésre az országgyűlés tagjától eredő bejelentés esetében szükség nincs ; ezt fölöslegessé teszi az a tény, hogy a bejelentést aláíró országgyűlési tag személyazonossága ilyen hitelesítés nélkül is tisztázható. A 33. §-hoz. Ez a §. a felesleges zaklatás és egyébként is a kellő alapot nélkülöző bejelentések megakadályozását célozza. Ilyeneket a közérdek annál kevésbbé kíván, mert indokolatlan munkaterhét rónának az összeférhetetlenségi ügyekben eljáró szervekre. Megnyugtató eredmény érdekében a tényállási és jogi részben egyaránt szabatos szövegű bejelentésre van szükség. Ezért a törvényjavaslat nem kívánja megengedni, hogy a törvényben szabatosan meghatározott tényállással össze nem illő esetben összeférhetetlenségi bejelentést lehessen tenni pusztán azon az alapon, mert a bejelentő megítélése szerint az országgyűlési tag olyan helyzetben van, vagy olyan magatartást tanúsított, amely őt megakadályozza abban, hogy a törvényhozói munkát a nemzet érdekében lelkiismeretesen és önzetlenül lássa el (1. §.). Ilyen tág keretek közt mozgó bejelentés nagyon is széles lehetőséget nyitna az egyéni megítélésnek és a most tárgyalt §. indokolásának első soraiban már érintett egyéb káros következményekre vezetne. A törvényjavaslatnak az előfordulható különböző összeférhetetlenségi eseteket elvi alapon meghatározni és a célnak megfelelő mérlegelést biztosítani kívánó rendelkezései ilyen tág keretek közt mozgó bejelentés megengedését bátran mellőzhetővé teszik. Az egyes esetek elbírálását azonban nagy mértékben megkönnyítheti, ha az eljáró bíró a törvényhozástól határozott útmutatást kap arról az alapvető szempontról, amely őt az összeférhetetlenség tényállásainak meghatározásánál vezette. Ennyiben a törvény 1. §-át a bíró alkalmazhatja, vagyis valamely helyzetnek vagy magatartásnak összeférhetetlenségét az országgyűlési tagsággal az erre nézve irányadó különleges tényállást szem előtt tartó §. keretében azzal a gondolatmenettel állapíthatja meg, amelyet a törvényjavaslat 1. §-a kifejez. Ilyen értelemben az 1. §. rendelkezése az összeférhetetlenségi bejelentésnek is kiegészítő része lehet. Az összeférhetetlenségi bejelentés most részletezett követelményeinek, céljánek és közjogi jelentőségének megfelelően a súly a bejelentés tartalmi helyességén, szabatosságán és körülhatároltságán van. A bejelentéssel kapcsolatos közérdeknek nem felelne meg, ha a csupán alaki jelentőségű téves hivatkozás a törvény valamely rendelkezésére a bejelentés megvizsgálásának és eldöntésének akadályául szolgálhatna, Ennek ellenkezőjét a 33. §. határozottan kimondja. A kérdéses rendelkezés annyival inkább helyénvaló, mert a törvényjavaslat szerint (32. §.) Összeférhetetlenségi bejelentést tehet az országgyűlés tagjára bármely önjogú állampolgár és nincs akadálya annak sem, hogy ugyanaz a bejelentés helyes tartalommal megismételtessék ; semmi gyakorlati értéke nem lenne tehát a téves hivatkozású bejelentés visszautasításának. A most tárgyalt rendelkezés különben lényegben megegyezik a képviselőházi házszabályok 69. §-ának (2) bekezdésével.
