Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.

Irományszámok - 1931-70

632 70. szám. Az állami üzemeket terhelő nyugellátási díjak összege a rendszeres állandó illetmények 104*6 millió P-t tevő összegével szemben 77*9 millió P. A nyugdíj terhek aránya tehát az üzemeknél még kedvezőtlenebb, mint a közigazgatásnál. Ez a kedvezőtlen arány az állami közigazgatás nyugdíjterhével kapcsolatban előadott indokokra vezethető vissza. Jelentékeny mértékben — 45*5 millió P-vel — csökkennek az üzemi kiadások, amennyiben az 1931/32. évi 247*8 millió P-vel szemben ezúttal 202*3 millió P-vel irányoztattak elő. Ez a jelentékeny csö*kkenés részben a forgalom és a foglalkoztatás csökkenésének, részben pedig messzemenő takarékosság érvényesítésének és az üzemek körében is érvényesülő racionalizálási törekvéseknek az eredménye. Nem hallgathatja el e kapcsolatban a pénzügyi bizottság azt az észrevételét, hogy sajnálatosnak tekinti úgy állampénzügyi, mint közgazdasági okokból, hogy az üzemek közül azokat, amelyeknél fontos okok nem szólanak az állam kezében való megtartás mellett, nem sikerült a magánvállalkozás kezébe átvinni, vagy más megoldás hiányában legalább esetenként a vegyes vállalattá való megfelelő átalakítást keresztülvinni. A pénzügyi bizottság abban a véleményben van, hogy az ideirányuló törekvéseket erélyesen folytatni kellene. II. A törvényjavaslat egyes szakaszainak ismertetése. A költségvetési törvényjavaslat 1. és 2. §-a az állami költségvetésnek a fentiekben ismertetett számadatait tartalmazza a rovatokig menő, részletezéssel ; a 3. §. pedig a költségvetési mérleget foglalja magában. A4. §. a szokásos szöveggel a tulajdonképpeni felhatalmazást, az appropriációt tartalmazza. Az 5. §-ban a hitelátruházás tilalmának általánosságban való hangsúlyozása mellett fel vannak sorolva a költségvetésnek azok a tagozatai, amelyek között a hitelátruházási tilalom alól kivételnek van helye. A törvényjavaslat rendelkezése szerint azonban a hitelátruházásokat a költségvetésnek e rovatai között is csak a minisztertanács engedélyezheti és pedig a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával. A pénzügyi bizottság utal reá, hogy a törvényjavaslatnak ez a rendelkezése valóra váltja azt az óhajt, amelyet a pénzügyi bizottság évek sora óta minden egyes idevágó alkalommal hangoztatott. Utalhatunk e tekintetben a zárszámadásoknak egy sorozatára vonatkozó 319. Fh. sz., az 1929/30. évi állami költségvetésre vonatkozó 418. Fh. sz., az 1930/31. évi állami költségvetésre vonatkozó 539. Fh. sz. és az 1931 /32. évi állami költségvetésre vonatkozó 659. Fh. sz. jelentéseinkre. A pénzügyi bizottság álláspontja, mely e jelentésekben ki volt fejtve, a következőkben foglalható össze : Az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-c. 15. §~a tudvalevőleg elrendeli, hogy a költségvetési törvény fejezetei, címei vagy rovatai között csak annyiban lehet helye az átruházásnak, amennyiben a törvény ezt kifejezetten megengedi. Régebben a költségvetési törvények ehhez az alapvető szabályhoz valóban alkalmazkodtak is. Az 1924/25. évi költségvetés óta azonban a törvényhozás ettől eltérő gyakorlatot követett, amennyiben — így például az 1925. évi IX. t.-c. 6. §-ában és azóta lényegileg hasonló intézkedéssel — elvileg általában átruházási tilalmat állított ugyan fel, de hozzátette, hogy «kivételnek csak azok-