Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.
Irományszámok - 1931-69
624 69. szám. Melléklet a 69. számú irományhoz. Indokolás „az 1932/33. évi állami költségvetésről" szóló törvényjavaslathoz. Törvényeinknek és alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően a költségvetés kiadásait és bevételeit felölelő felhatalmazási ( appropriaciós) törvényjavaslat terjesztendő elő. Ennek a kötelezettségnek teszek eleget a jelen törvényjavaslat benyújtásával, melynek 1. §-a a kiadásokat, 2. §-a pedig a bevételeket tartalmazza rovatonként, címenként és fejezetenként. Az 1. és 2. §-ban foglaltak az 1932. évi április hó 15.-én előterjesztett részletes költségvetésnek felelnek meg, azok tehát ezúttal külön indokolást nem igényelnek. A 3. §-hoz. E szakasz az állandóan követett gyakorlatnak megfelelően a kiadások és bevételek összegét és mérlegét tünteti fel. Ez a szakasz tehát szintén nem igényel indokolást. A 4. §-hoz. Az e szakaszban foglaltak a tulajdonképpeni felhatalmazásra vagy megajánlásra (az appropriációra) vonatkoznak és indokolást nem igényelnek, mert a bevételek megajánlása természetes következménye az előző szakaszokban foglaltaknak. Az 5. §-hoz. Az 1897 : XX. t.-c. 15. §-ának rendelkezése szerint a költségvetési törvény fejezetei, címei vagy rovatai között csak annyiban lehet helye az átruházásnak, amennyiben a törvény ezt kifejezetten megengedi. 1924/25. óta a törvényhozás azt a gyakorlatot követte, hogy a költségvetési törvényben a minisztertanácsot hatalmazta fel arra, hogy a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával megállapíthatta azt, hogy mely esetekben van helye hitelátruházásnak. Jelen szakaszban a hitelátruházás kérdése az 1897 : XX. t.-c. 15. §-án alapult korábbi gyakorlatnak megfelelően, vagyis akként szabályoztatik, hogy a költségvetési törvényben szabatosan megállapíttatnak a költségvetésnek azok a tagozatai, amelyek között a hitelátruházás lehetséges. Az utóbbi években követett eljárás gyakorlati előnyeinek további alkalmazása céljából azonban a törvényhozás által engedélyezett hitelátruházási jog tényleges gyakorlása a minisztertanács engedélyétől tétetnék függővé, amely azt a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásával engedélyezhetné. Ily megoldás mellett az 1897 : XX, t.-c. 15. §-ában megállapított, valamint az utóbbi években kialakult rendszernek előnyei egyesíttetnek. A 6. §-hoz. Kívánatos, hogy az 1932/33. költségvetési évben is :— miként az előző években •*— a megállapított kiadásokra nézve az 1915 : XII. t.-c. 2. §-ában a költségvetési éven túl terjedő időre biztosított felhasználás lehetősége kizárassék. Ez alól ezúttal a beruházási kiadásoknál sem indokolt kivételt tenni. Az államháztartás mai helyzetében ugyanis minden olyan munkálatot mellőzni kellett,
