Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.
Irományszámok - 1931-45
45. szám. 459 nem terjedhet ki, ezekben a szavazásra jogosult összes tagok közvetlenül vehetnek részt. A kiküldöttek számát és választásuk módját az alapszabályok állapítják meg s a törvényjavaslat utolsó bekezdése ebben a tekintetben csak azt a korlátozást állapítja meg, hogy a kiküldöttek száma a tagok számának tíz százalékánál csekélyebb nem lehet. A 14—17. §.-okhoz. Ezek a szakaszok az ipartestületi közgyűlés összehívását, az összehívásnak az ipartestület felügyelő hatóságával és az ipar hatósági biztossal közlését, a rendes közgyűlés megtartásának idejét, a rendkívüli közgyűlés összehívásának lehetőségét, a közgyűlés tanácskozásainak vezetését és a közgyűlés hatáskörét szabályozzák. A 17. §. 4. pontja a tisztviselői és altiszti állások rendszeresítését, úgyszintén a tisztviselők és altisztek fizetésének meghatározását a közgyűlés hatáskörébe utalja. A 18. §-hoz. A szakasz szabályozza az ipartestületi elöljáróság megalakítását. Súlyt kell helyezni arra, hogy az elöljáróságban a népesebb iparágakhoz tartozó iparosok lehetőleg létszámuknak megfelelő arányban legyenek képviselve, mert ez lényegesen hozzájárul ahhoz, hogy az elöljáróság figyelme az iparosságot érdeklő minden tényre* kiterjedjen. Ezért a szakasz második bekezdése ez iránt megfelelően rendelkezik. A felügyelő hatóságnak az ipartestületi elöljáróság megalakításáról tudomással kell bírnia, hogy megállapíthassa, hogy a választás a törvény és az alapszabályok rendelkezéseinek megfelelően történt-e. Ezért a szakasz előírja, hogy az elnök, az alelnökök és az előljárósági tagok megválasztásáról a felügyelő hatóságnak a megválasztástól számított nyolc nap alatt jelentést kell tenni. A felügyelő hatóság fellebbezés esetében éppen úgy, mint akkor, ha hivatalból teszi a választást vizsgálat tárgyává, bárkinek megválasztását csak abban az esetben semmisítheti meg, ha a választást a törvénybe vagy az alapszabályokba ütközőnek találja. A 19. §-hoz. A szakasz az elöljáróság hatáskörébe utalja az ipartestületnek mindazokat az ügyeit, amelyeknek intézése nincsen a közgyűlésnek, a külön bizottságoknak, a szakosztályoknak, az ipartestületi széknek, avagy az elnöknek (alelnöknek) fenntartva. Külön is kifejezésre juttatja a szakasz, hogy az ipartestület tisztviselőit és altisztéit az elöljáróság választja és bocsátja el. Nyilvánvaló, hogy az elöljáróság határozatai ellen a jogorvoslat lehetőségét biztosítani kell. Kézenfekvő az is, hogy a jogorvoslat az évenként többnyire csak egyszer, tehát rendszerint csak hosszabb időközökben tartott közgyűlés elé nem utalható. Csupán arról lehet ennélfogva szó, hogy az elöljáróság határozatai ellen az érdekelt fél a felügyelő hatósághoz fordulhasson. A szakasz utolsó bekezdése így oldja meg a kérdést. Rendelkezése összhangban van a felügyeleti hatóság részére a 34. §, második és harmadik bekezdésében biztosított jogkörrel. A 20. §-hoz. A szakasz a fennálló gyakorlatnak megfelelően szabályozza az ipartestületek képviselőiét a bíróságokkal, hatóságokkal és harmadik személyekkel szemben, nemkülönben jogügyletek kötésénél. A szakaszban kifejezést nyer, hogy az ipartestület jogi személy. Kötelezettségeiért csak maga az ipartestület felel. Az ipartestület tartozásaiért tagjait felelőssé tenni tagsági díjaik erejéig sem lehet. Az ipartestület hitelezőjének tehát a tag egyáltalán nem felelős, még tagsági díja erejéig sem, mert ezzel az ipartestületnek tartozik. 58*
