Felsőházi irományok, 1931. I. kötet • 1-70. sz.

Irományszámok - 1931-35

» 1 366 35. szám. ságának érdeke, aminek fenntartása gazdasági szempontból nagyobb jelentőségű, mint az adósok védelme az uzsorával szemben. Ennek az álláspontnak az elfoglalására még az is késztet, hogy a váltójogok egységesítése tárgyában létrejött nemzetközi váltójog, amelyhez Magyarország is hozzájárult, amelyre vonatkozó egyezmény rövid időn belül megerősítés alá kerül, ugyancsak ezt az álláspontot foglalja el ; nem célszerű tehát, hogy szakítva a magyar váltójog elveivel ebben a törvényjavaslatban ellenkező álláspontra helyezkedjünk, amikor a nemzetközi váltójogi egyezmény becikkelyezése esetében a váltójoggal ellentétes szabályt váltójogunkból hamarosan ki kellene küszöbölnünk. Az adós védelmét tehát nem a váltójog terén, hanem másutt kell keresni. Abban az esetben, ha a sérelmet okozó fél váltót vagy egyéb oly kötelező okiratot adatott magának vagy másnak, amelynek jóhiszemű birtokosával szemben az alapulfekvő jogviszonyból merített kifogásnak helye nincs és ennélfogva a kiuzsorázott fél nem hivatkozhatik sikerrel az alapulfekvő ügylet uzsorás jellegére és az ügyletnek ebből eredő semmisségére s ha a váltóbirtokos, illetőleg a kötelező okirat birtokosának állított jóhiszeműségét megdöntenie nem sikerül, a javaslat a következően gondoskodik a sérelmet szenvedő fél érdekeinek méltányos megóvásáról. Elsősorban is jogot ad neki a váltónak vagy a kötelező okiratnak visszakövetelésére. Ha pedig ez a jogeszköz azért nem lehet eredményes, mert a követelést megtestesítő okirat nincs ellenfelének birtokában, miután azt egyenesen harmadik személynek adatta vagy azt időközben már másra ruházta át, a sérelmet szenvedő fél már előre is biztosíthatja magát az abból esetleg származó kárával szemben, hogy a váltót vagy a kötelező okiratot a jövőben esetleg oly személy érvényesítheti ellene, akivel szemben az alapul fekvő jogviszonyból merített uzsorakifogás nem éri el célját. A bírói letétbe helyezendő biztosítéknak tárgya a váltónak vagy a kötelező okiratnak névértéke s ezenfelül a kiuzsorázottat érhető egyéb kár is : az esetleges perköltségek, kamatok valószínű összege stb. A §. utolsó bekezdése azzal az eshetőséggel számol, hogy a jóhiszemű váltóvagy okiratbirtokos a kiuzsorázott féllel szemben esetleg egyszerűbb és gyorsabb peres eljárás útján hajthatja be követelését. Ellenben az utóbbi az ebből eredő, az uzsorás ellen irányuló és a dolog természete szerint bonyolultabb tényálláson alapuló kártérítési követelését rendszerint csak hosszabb eljárás után vihetne sikerre. Ez az időkülönbözet a sérelmet szenvedő fél kártalanításának meghiúsítását, esetleg vagyoni tönkre jutását eredményezheti. Ezért a javaslat felhatalmazást ad a m. kir. igazságügyminiszternek, hogy rendelettql meggyorsíthassa a szóbanlévő kártérítési igény érvényesítésére szolgáló eljárást. Az 5. §-hoz. A §. rendelkezései önként folynak az uzsorás szerződés semmisségét megállapító rendelkezésekből. A zálogjog, a kezesség és a követelések más efféle biztosítékai ugyanis járulékos természetűek, követik a követelés sorsát. Ha tehát a követelés semmis, a biztosítására szolgáló ezek a mellékjogok is semmisek, tehát nem érvényesíthetők. Ezt az általános szabályt, amely magánjogunkban egyébként is érvényesül, a törvényjavaslatban külön nem is kellett volna kifejezésre juttatni, ha nem kellene az általános szabály alól kivételt tenni a jóhiszeműen szerzett telekkönyvi jogok védelme érdekében. A telekkönyvi jóhiszemű szerzés védelmét tartja fenn ugyanis ennek a §-nak második mondata, amely kimondja, hogy a §-ban foglalt rendelkezés nem érinti a jóhiszemű jelekkönyvi szerzés védelmének szabályait. Ez a szabály a jelzálogjog és a jelzálogtogra szerzett további jogok védelmét célozza. A telekkönyvbe bejegyzett jelzálogjog és az arra szerzett további telekkönyvi jogok, mint pl. az aljelzálogjog, a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai alatt állanak. Fennálló