Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-486
50 486. szám. sorozott bírói és ügyészi kar hátrányára változott meg a fent hivatkozott törvény intenciói ellenére az az arány, mely a bírói és ügyészi kar és az egyéb állami tisztviselők illetményei között eredetileg, de nagyon rövid ideig fennállott. Ennek folytán a bírói és ügyészi kar hátrányára változott meg a törvényben megállapított illetmények és a megélhetéshez szükséges összeg közötti arány is. Ehhez járult még az is, hogy az 1920. év óta kiadott rendeletek a takarékosság szükségességének kényszerhatása alatt megszüntették a bírói képesítési pótlékot is, amely pedig nemcsak a hivatkozott törvény megalkotása előtt, de az 1920. évi XX. t.-c. 2. §-ának 3. pontja szerint is jogosan megillette az ítélő bírákat és ügyészeket, csak a 2720/1929. M. E. számú rendelet állította ismét vissza a bírói képesítési pótlékot, de a törvényben megállapított évi 1800 korona helyett csupán évi 600 pengő összegben. Minthogy elkerülhetetlenül szükséges az, különösen napjainkban, hogy a jogrend védelmére súlyos időkben annyira hivatottnak bizonyult bírói és ügyészi kar minden egyes tagja teljes mértékben bízhassék a törvény által adott jogok megvalósulásában és a törvényes rendelkezések megdönthetetlen erejében és egyben felette kívánatos, hogy a fent hivatkozott 2720/1929. M. E. számú rendelet által, visszaállított bírói képesítési pótlékra vonatkozó rendelkezés, ismét törvénybe foglalva, törvényes erővel ruháztassék fel, az 1920. évi XX. t.-c. rendelkezéseinek a körülmények által engedett fokozatos megvalósítása feltétlenül szükséges, s az igazságügyminiszter most tárgyalt törvényjavaslata kétségtelenül a most megjelölt cél megvalósításának első lépéseként tekinthető. A most tárgyalt törvényjavaslat II. fejezete a kir. kincstári jogügyi igazgatóság fogalmazási szakához tartozó egyes állásoknak a kir. ítélőbírák és ügyészek státusába való besorozásával, nemcsak méltányossági, de egyben közérdekű célszerűségi szempontokat is szolgál. Ugyanis a jogügyi igazgatóság fogalmazási tisztviselőinek a képesítése teljesen azonos az ítélőbírák és ügyészek képesítésével s a jogtudori oklevél megszerzése után reájuk nézve is kötelező a négy évi joggyakorlat s ennek igazolása után a bírói és ügyvédi vizsga letétele. Különben is munkájuk a kir. ügyészekével hasonló természetű. Ez a körülmény képezi reájuk nézve, a most tárgyalt törvényjavaslat rendelkezéseinek a méltányosság által parancsolt okát. Ezeknek a rendelkezéseknek közérdekű és célszerűségi szempontokat szolgáló oka pedig az, hogy igen fontos, miszerint az igazságügyi szolgálatnak ez az eddig mereven egymástól elkülönítve volt két ága, a bírói és ügyészi egyrészt, másrészt a jogügyi igazgatósági, ne legyenek egymástól elkülönített testületek, hanem mód nyújtassék arra, hogy az egyik ág területéről a másik ágba is átjuthassanak teljes azonos képesítésű köztisztviselők, hogy képességeiket a nekik megfelelőbb szolgálati ágban jobban értékesíthessék. Ezt a célszerűségi szempontot szolgálják a most tárgyalt törvényjavaslatnak a II. fejezetében foglalt rendelkezések, melyek a két szolgálati ág hivatali illetményeinek eddig egymástól különböző rendszerét fogják egységessé tenni. A fent írt okokból az együttes bizottság javasolja a t. Felsőháznak, hogy a törvényjavaslatot úgy általánosságban, mint részleteiben elfogadni méltóztassék. Kelt Budapesten, a felsőház közjogi és törvénykezési, valamint pénzügyi bizottságának 1930. évi november hó 18-án tartott együttes üléséből. Juhász Andor s. k* Huszár Aladár s. k. az együttes bizottság elnöke. az együttes bizottság h. jegyzője.
