Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-540

564 540. szám. A tárgyalás előtt álló javaslat részben új elveken épül fel, ugyanis : 1. kiterjeszti a kedvezményre jogosult vállalatok körét, t. i., hogy kik kaphatnak kedvezményeket ? (kohászat) ; 2. kiterjeszti a kedvezményezés jogosultságát, t, i., hogy miért kaphatják a kedvezményeket ? (4. §. lényeges üzembővítés, 6. §. újabb lényeges forgótőke, 7. §. racionalizálás, szabványosítás, minőségi termelés) ; 3. kibővíti a kedvezmények körét, t. i. hogy mit kaphatnak a vállalatok? így pl. a (8. §. 4.) a)—d) pontok szerint : a gyári üzembe fektetett társasági tőke stb. illeték alóli felmentése ingatlanvagyon átruházási » » » az 1920 : XXIV. t.-c. 14. §-ának 5. pontja értelmében járó részvénykibocsátási » » » gépek, szerelvények, üzembevitele esetén, továbbá bizonyos lakóépületek után járó ingatlanvagyon átruházási » » » vagy a 12, §. szerint a társulati adóalap kiszámításánál az adóalapból a beruházás befej ezt ének évében ; épületeknél 50°/

0 gépeknél 30°/

0 leírás engedélyezése; 4. messzebbmenőleg kiterjeszti a hazai beszerzési kötelezettséget s nagyobb kapcsolatot teremt a közszállítás s a hazai munkaerő alkalmazása között (18. §.); 5. a kivitel előmozdítására módot ad a kormánynak és meghonosítja a külföldön bevált kiviteli hitelnyújtás és hitelbiztosítás elvét (16. §.); 6. hathatósabban fejezi ki a kisipar támogatását szükségét, amely fontos kérdés az IOKSZ bekapcsolásával kellő szervet nyer és tartalmat lel a közszállításokban való köteles részesedés és kivételes elbánás és a törvényen alapuló segélyezés formájában. (15. §., 25. §.) Egyáltalában a javaslat a kisipar érdekében mindent tartalmaz, ami törvényhozásilag a kisipar anyagi érdekében tehető, egyben pedig utal azon feladatokra is, amelyek a végrehajtás útján oldandók és csak így oldhatók meg. Az együttes bizottság elégtétellel üdvözli a javaslatnak a kisiparra vonatkozó rendelkezéseit és külön is kívánja hangsúlyozni annak fontosságát, gazdasági, polgári és szociális szempontból, hogy a kisipar kérdését a kormány iparpolitikájába megfelelő súllyal kapcsolta be. Az együttes bizottság ugyanekkor súlyt fektet annak ismételt hangsúlyozására is, hogy a kisiparnak olcsó hitellel való ellátása minél előbb oldassék meg és kifejezést ad azon véleményének, hogy az IOKSZ csakúgy fogja hivatását teljesíthetni, ha a) nagyobb összeg- és hitellehetőség biztosíttatik részére ; b) mozgási szabadsága nagyobb lesz. Köztudomású, hogy az 1924. évi XVIII. t.-c. az Iparosok Országos Központi Szövetkezetére ruházta az iparfejlesztés és ipartámogatás minden feladatát a kisés középipart illetően és pedig úgy a szakipari szövetkezetek útján, mint az azon kívül történő támogatást, amelyet addig az évi költségvetés keretén belül a kereskedelemügyi kormány látott el, évi több millió aranykoronás áldozattal. Nyilvánvaló azonban, hogy az IOKSZ törvényszabta hivatását, a kis- és középiparnak előírt támogatását, a kisipari export kiépítését csak akkor valósíthatja meg, ha, a mainál lényegesen nagyobb tőkék bocsa ' tatnak rendelkezésére és nagyobb