Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.

Irományszámok - 1927-532

542 532 ^zám, Melléklet az 532. számú irományhoz. Indokolás „Magyarország Magánjogi Törvénykönyvének törvényhozási tárgyalásáról" szóló törvényjavaslathoz. I. ÁLTALÁNOS INDOKOLÁS. Magyarország Magánjogi Törvénykönyve, amelyet dr, PesthyPál igaz ságügyminiszter az 1928, évi március hó 1. napján törvényjavaslatként az országgyűlés elé terjesztett, mint az országgyűlés képviselőházának 500. számú irománya az országgyűlés tagjai között kiosztatott ; a törvényjavaslat országgyűlési tárgyalása iránt azóta intézkedés nem történt. Az eltelt három év azonban a mű szempontjából nem múlott el eredmény nélkül, mert ez alatt az idő alatt elkészült a törvénykönyv részletes indokolása, amely részben már nyomtatásban is megjelent, részben pedig most van sajtó alatt s az eltelt három év alatt a javaslat nemcsak a jognak mind a tudományos* mind a gyakorlati művelői részéről, hanem a társadalmi és a gazdasági, élet szélesebb köreiből is olyan beható megvitatás tárgya volt», hogy a javaslat országgyűlési tárgyalása során gazdag kritikai anyag is rendelkezésre fog állani. Ezek után a törvénykönyv javaslatát az országgyűlési tárgyalás számára immár kellően előkészítettnek látom. Az 1927. évi január 25. napjára összehívott országgyűlés ideje ugyan már lejáróban van, úgy hogy nem volna célszerű, hogy a javaslat tárgyalásának előreláthatóan hosszú időbe kerülő munkáját ez az országgyűlés kezdje meg, de helyesnek tartom, hogy a javaslat tárgyalását már a most folyó országgyűlés előkészítse úgy, hogy a jövő országgyűlés a javaslat tárgyalásához majd késedelem nélkül hozzáfoghasson. Alig szükséges bővebb indokolás annak kimutatására, hogy a codex letárgyalására a törvényjavaslatok tárgyalásának közönséges rendje nem mindenben alkalmas. Rendszeres magánjogi codex megalkotása alkotmányos államok életében az országgyűlésnek esetleg csak több évszázados időközökben visszatérő feladata. Magyar országgyűlés az állam ezeréves fennállása alatt csak egyszer alkotott magánjogi codexet az 1514. évben Werbőczy Hármas könyvét. Az országgyűlés tárgyalási rendjének megállapításában tehát az ilyen, fontosságánál, terjedelménél és különjeges természeténél fogva az országgyűlés rendes munkájától eltérő munkát természetszerűen nem tarthattak szem előtt, amiből önként következik, hogy a közönségesen tárgyalni szokott törvényjavaslatok tárgyalási rendje