Felsőházi irományok, 1927. XIV. kötet • 474-544. sz.
Irományszámok - 1927-527
482 527, szám. Melléklet az 527. számú irományhoz. Indokolás „az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló 1930. évi XLVI. t.-c. módosításáról és kiegészítéséről" beterjesztett törvényjavaslathoz, A vámtarifáról szóló 1924. évi XXI. t.-c. 3. §-a szerint a más államokkal kötött szerződéseknek a vámtarifára vonatkozó határozmányai csak törvénybe iktatás után emelkednek kötelező erőre. Az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről szóló 1930. évi XLVI. t.-c. felhatalmazza ugyan a kormányt, hogy egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink szabályozása céljából legfeljebb három év tartamára, vagy hat hónapot meg nem haladó felmondási idő kikötésével a szükséghez képest megállapodásokat létesíthessen, azokat rendeleti úton életbeléptethesse, valamint átmeneti rendelkezéseket tehessen, ez a felhatalmazás azonban nem változtatta meg az 1924. évi XXI. t.-c. 3. §-ának fentebb említett rendelkezéseit. Az általános gazdasági válság közepette, amely elsősorban a közép- és keleteurópai államokat érinti, nagy nehézségek mutatkoznak az egyes államok közötti normális gazdasági viszonylatok létrehozása tekintetében. A különböző kollektív egyezmények létesítésére irányuló nemzetközi kísérletek mellett még eddig a legtöbb gyakorlati eredményre vezettek az egyes közvetlenül érdekelt államok közötti megállapodások, amelyekkel végeredményében, bár hosszas tárgyalások után, rendszerint sikerült tarifális megállapodások kapcsán a legfontosabb árucikkeknek kicserélését lehetővé tenni. Egy nagy hátrány az, hogy a rendkívül gyorsan változó gazdasági konjunktúrák miatt az egyes államok tartózkodnak hosszabb lejáratú kereskedelmi és vámszerződések kötésétől, s így a tárgyalások, még a szerződések megkötése után is, csak rövid időre jutnak nyugvópontra. A magyar kormány ezidőszerint is több állammal folytat kereskedelempolitikai tárgyalásokat, amelyeknél exportköveteléseinkért a magyar általános vámtarifának számos tételét érintő engedményeket kell vállalnunk. A tárgyalásoknak befejezése azonban esetleg csak olyan időpontban lesz lehetséges, amikor ezeknek a szerződéseknek életbeléptetése a közelgő aratás folytán már sürgőssé válik, úgy hogy az idevonatkozó törvényjavaslatok hosszabb időt igénybe vevő letárgyalására már nem áll elég idő rendelkezésre. Mindezeknél fogva, hogy az ország életbevágó gazdasági érdekei tisztán közjogi okokból kárt ne szenvedjenek, szükséges e rendkívüli viszonyoknak megfelelően
